tg-ltatsthtetet-06-01

A parlamenti választások idején jobb lenne szlováknak lenni. Akkor 18 pártból választhatnék. A szlovák pártok között egyértelmű favoritom van, az SaS. Ha a többségi nemzet tagja lennék, kisiparosként simán megkapnák a voksomat. Ha az iparost elnyomná bennem a keresztény, szavazhatnék a KDH-ra. Ha valamit a kettő között akarok, ott az SDKÚ. Vagy azt is kipróbálnám, milyen tréfából szavazni, úgy tenni, mint azok az izlandiak, akik megszavazták azt a pártot, amely minden állatkertbe jegesmedvét ígért, és örömmel dobnám be a négyes listát az urnába, a Pali Búcsúpohara Vidám Politikai Pártra szavazva. Elvégre 10-12x szavazhat az ember az életben, egyszer lehet tréfálni. De látom, hogyan viselkednek a szlovák pártok, amikor magyar kérdésekről van szó. Egyformán viselkednek. Ezért nem marad sok választásom.

Sok mindenről kellett volna írni a választások előtt, de ha az ember a teljes munkaidejében a választásokkal él már hetek óta, blogot írni már nincs nagy kedve erről a témáról. Mindent megírtunk másutt.

Elvben azt mondhatjuk, hogy az emberek szabad akaratához méltón társul a szabad választójog. Majd mindenki eldönti, hogy mit akar, bedobja, oszt jónapot. Azonban sajnos, nagyon szkeptikus vagyok. Az emberek jelentős része hiányos ismeretekkel járul az urnákhoz, így nem (mindig) születhet kvalifikált döntés.

Nyilatkozatban tett hitet az emberek millióinak életét romba döntő trianoni békeszerződés mellett, és ítélte el a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Napjáról szóló törvényét a szlovák kormány tegnapi, utolsó ülésén, a szavazóhelyiségek megnyitása előtt kevesebb mint 72 órával.

Ma pedig egy utolsó utáni utáni ülésre is összeül a parlament, hogy a kormánykoalíció az emberek tízezreinek életét romba döntve megváltoztató árvizeket használja fel propagandacélokra.

Az idei –  unalmas és negatív – választási kampányban – legalábbis a jelenlegi kormánykoalíciót alkotó pártok részéről – nem hangzottak el komoly fejtegetések arról, hogyan lehetne a válság és a kabinet esztelen pénzszórása nyomán térdre rogyó gazdaságot helyreállítani; hogyan lehetne megelőzni a nyugdíjrendszer összeomlását; mit kezdjünk a történelmi csúcsponton levő munkanélküliséggel stb. Az érdemi vita helyét színvonaltalan demagógia vette át, melynek fő témája az utóbbi hónapokban – és tágabb értelemben az elmúlt négy évben – a magyarkérdés, az utóbbi pár napban pedig az árvíz volt. A magyar törvényt elítélő kormányhatározat, melyet követően a miniszterelnök békeszereződés-emlékművet avatott – nem mellesleg az erőszakos halált halt egyetemista, Daniel Tupý emlékműve közelében, a fiatalember gyilkosai még mindig nincsenek elítélve –, és a rendkívüli parlamenti ülés tehát méltó lezárása Robert Fico magyar témájú rendkívüli kormány- és parlamenti ülésekben gazdag, első országlásának.

Hogy lesz-e folytatása, az a választókon múlik. Persze, e sorok írójának nincsenek illúziói, kevesen vannak azok a választópolgárok, akik a pártprogramok tüzetes áttanulmányozása, vagy legalább pár tévévita megtekintése után hoznak döntést arról, kinek adják voksukat. Egy részük el se megy szavazni, őket illethetjük a könnyelmű vagy a felelőtlen jelzővel, de a szabad választásba ez is belefér. Kérdéses tehát, hogy a harsány, magyarellenes lózungok elegendőek lesznek-e a győzelemhez. Mert van egy réteg, amely ennyivel is beéri. „A Szlovák Köztársaság kormánya tiszteli szomszédait, és továbbra is támogatni fogja az egyetértés, az együttműködés és valamennyi nemzet és állam békés együttélésének politikáját az európai térségben” – zárul a kampányszagú kormánynyilatkozat. Most azonban Szlovákiának olyan kormányra lenne szüksége, amely ezt komolyan is gondolja.

A fiúk nem felelősek az apák vétkeiért, és senkit sem lehet felelősségre vonni amiatt, hogy az apja ez meg az. A gyermeknek egyszerűen nem volt választási lehetősége. De ezzel együtt felmerül a kérdés, okos dolog-e egy szervezett bűnözéshez köthető férfi gyermekét indítani egy pártlistán. Hisz ha az ország másik felében nem is, a régiójában tudják róla, hogy ő XY gyermeke. Persze, attól még lehet rendes ember. De képzeljük el, hogy bekerül mondjuk a parlament védelmi bizottságába, vagy belügyi államtitkár lesz. Persze, amíg piti bűnözők ülnek a parlamentben, a mentelmi jogba kapaszkodva…

∗∗∗∗∗

Párbeszéd egy közösségi portálon. Az asszony, aki lánykorában mögöttem ült kettővel, feltolt pár képet a gyermekéről. Az asszony, aki lánykorában a szélső padsorban ült, ezt kommentálta. Mindketten államnyelven. A legény, aki előttem ült, rosszallását fejezte ki, hogy két magyar a faszért kommentezget szlovákul. Az asszony, aki egykor mögöttem ült kettővel, azt mondta, azért, hogy mások is értsék.

Most milyen kommentatív elemet fűzhetnénk ehhez? E sorok írója nemrégiben mintegy 10, némileg ittas homonnai szlovák társaságában adta elő a Nepi Jano, nepi vodu c. szlovák népdalt (nótát?), miközben a zenekart egy borosüveggel vezényelte (most érzem, olvasókat vesztek), tehát szlovákellenesnek semmiképp sem nevezhető. S az is clear, hogy mivel ebben az országban soha sem lesz egy magyar pártnak sem 51 százaléka,  ha valamit el akarunk érni, azt csak a szlovákokkal együttműködve tehetjük. De ezt a "hogy mások is értsék" önfeladó dumát, ezt rühellem.

A minap Dunaszerdahelyen járva lettem figyelmes a Most-Híd jelöltje, Nagy József választási plakátjaira, melyeken a honlapja szerint 42 éves, nős, négygyermekes családapa autópályát igényel a Csallóköznek.

Tisztelt Nagy Úr! Ön valszeg újonc a politikai életben, mert eddig nem nagyon hallottam Önről. Valszeg nem fog bejutni a parlamentbe most sem, mert a Híd listáján a 29. hely nem túl sanszos. Nagy Úr, azok az emberek, akikkel Ön most együtt politizál - nem tudom, szóltak-e róla - nyolc évig kormányon voltak, mégsem építettek egy cm autópályát sem a Csallóközbe, de még gyorsforgalmi utat sem. Miért higgyem el, hogy Ön majd építene, ugyan József, ne szívassuk egymást. Az meg kifejezetten irritáló, hogy az autópályás plakátjai közül egy a gyógyhatású - az utazók epe-, vese- stb. köveit kirázó - légi út elejére került.
Mindazonáltal tiszteletreméltó, hogy Ön feltehetőleg nem közpénzeket fordít kampányolásra, hanem saját forrásait, ritkaság ma az ilyesmi.
Tudja József, a pálya széléről könnyű kiabálni. További politikai sikereket kívánva búcsúzom!

Lashee

A cigányos plakátot - mely egy nap alatt meg is oldódott, a reklámcég bejelentette, hogy átragasztja - értem. A határosat is. De ezzel vajon mit akart mondani a szerző?

Mi ellen küzdenek? A könnyek ellen?

(Somogyi Tibor felvétele, az Új Szó Online-ról loptam)