Pozsony. Ha nem lett volna a Tiso-féle Szlovák Állam, talán ma Szlovákia sem létezne, nyilatkozta a Národná Obrodának Ivan Gašparovič. A köztársaságielnök-jelölt elmondta, Szlovákia Nemzeti Erőinek Konföderációja, melynek tagja Ján Slota, és a Stanislav Pánis által vezetett Szlovák Nemzeti Egység is, nem politikai párt, de még azzá válhat. Ehhez azonban az kell, hogy megtisztuljon a szélsőséges jelenségektől. A Szlovák Nemzeti Egységet többen szélsőségesnek tartják, Gašparovič azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a párt idén március 14-én nem tartott demonstrációt. „Maga Stanislav Pánis is elmondta, noha az elmúlt években szervezett megemlékezéseket ezen a napon, azonban a rendezvényekre nem ő hívta az egyenruhás férfiakat és a bőrfejűeket. Azokat valaki más küldte oda. Ezért is döntött úgy, hogy idén nem vonulnak fel. Azóta sem volt semmiféle szélsőséges megnyilvánulása” – mondta Gašparovič. A Szlovák Állam kapcsán Gašparovič megjegyezte, az nem „úgynevezett” Szlovák Állam volt, hanem egy rendes állam, melyet a külföld is elismert. Véleménye szerint legfeljebb az állam berendezkedése képezheti vita tárgyát. A HZD elnöke szerint ha a Szlovák Államról beszélünk, figyelembe kell vennünk a történelmi kontextust is: milyen körülmények között jött létre ez az államalakulat, és milyen külföldi nyomást kellett elviselni. Úgy gondolja, ennek az államalakulatnak a létrejötte elkerülhetetlen történelmi szükségszerűség volt, viszont a rendszer jogtiprásait ő is elítéli. Meg vagyok győződve róla, hogy a még Szlovákia legszélsőségesebb pártjai sem helyeselhetik azt, mikor egy állam gyilkolja saját polgárait, függetlenül attól, hogy milyen vallásúak vagy nemzetiségűek, mondta Gašparovič.

Újra itt a környezetvédő

A szlovák politikai élet szennycsatornarendszerének legmélyéről újra előbukkant Víťazoslav Moric, a hírhedt nacionalista, aki annak idején zajosan távozott a Szlovák Nemzeti Pártból. A Mečiar-kormány alatt magát joggal nyeregben érző, sikeresen privatizáló honfi hosszú évek után újra egy asztal mögé ült Oberhauserrel, az egyik Szlovák Nemzeti Párt alelnökeként. Pontosabban az egyik Valódi Szlovák Nemzeti Párt elnökeként. (Nem tudom, van-e országunkban olyan újságíró, aki valóban átlátja, melyik héten hány nemzeti párt van.) Moric így kezdte beszédét: „Amikor utoljára sajtótájékoztatót tartottam Oberhauserrel, azt mondtam, az alkalmazkodásra képtelen cigányokat rezervátumba kell zárni. Ma sem gondolom másként.”

Pozsony. A Szlovákiai Falvak és Városok Társulása (ZMOS) Modorban tanácskozott a fiskális decentralizációról. A konferencián jelen voltak a visegrádi négyek képviselői is, mivel az egyes hatáskörök önkormányzatokhoz való átkerülése csaknem azonos problémákat vet fel valamennyi országban. Ez volt a szervezet utolsó nagyobb rendezvénye a jövő heti közgyűlés előtt. A közgyűlésre – melyre minden öt település delegál majd egy küldöttet – jövő szerdán és csütörtökön kerül sor, Pozsonyban. Az Incheba területén tartandó rendezvényre körülbelül 800 jelöltet várnak. Rajtuk kívül a ZMOS Tanácsának 126 tagja is részt vesz a közgyűlésen, melynek témája a közigazgatási reform és a pénzügyi decentralizáció lesz. A szervezet elnöke, Michal Sýkora elmondta, az önkormányzatok meglehetősen kritikusan szemlélik a reform eddigi lefolyását, szerintük a végrehajtó hatalom csak a felelősségétől szeretne megszabadulni a hatáskörök önkormányzatokra való átruházásával. Úgy tűnik, mintha az állam büntetni szeretné az önkormányzatokat a finanszírozás által, csak azért, mert követelték a reformokat, mondta a befolyásos szervezet elnöke, aki szerint az elmúlt év az önkormányzatok fekete éve volt.

Ötvennel terülni már halálos is lehet, ezért fontos a kerékpár karbantartása

Célunk: megteremteni a túrakerékpározás optimális feltételeit

A komáromi Szabadság Vándorai Túrakerékpáros Egyesület 2003. február 14-én alakult. A névadásban van némi demjéni is, a hivatalos verzió viszont így hangzik:. „Azt szerettem volna, ha olyan nevet sikerül választanunk, amely a lehető leghitelesebben fejezi ki a biciklitúrázáshoz való hozzáállásunkat. Ha elindulunk, nem viszünk sátrat, nem állapítjuk meg pontosan a megteendő kilométereket, nem szabunk meg határozott programot. Lehetőségeinkhez mérten a legteljesebben próbáljuk megvalósítani a szabadságot” – tudom meg Bujna Zoltántól, a szervezet elnökétől. A klubnak öt tagja van, de az egyes rendezvényeken ennél lényegesen többen vesznek részt.

Annak ellenére, hogy csak öten vannak – ami látszólag nagyon alacsony létszám –, nagyon aktívak. December végéig tizenegy túrát szeretnének lebonyolítani. „Májusban kerül sor legattraktívabb nyilvános rendezvényünkre, a Csárda túrára, de ebben a hónapban még a tatai Öreg-tóhoz is el szeretnénk kerekezni, hogy aztán ott evezhessünk. Tervben van egy túra a bősi vízi erőműhöz is. Júniusban egy nagyon igényes Bakony-túrára megyünk. Júliusban részt veszünk a XXXIV. Nemzetközi Túrakerékpáros Találkozón Kazincbarcikán, a hónap második felében pedig sörkóstolóval egybekötött dél-csehországi túrára indulunk. Hagyományosan augusztusban rendezik Szlovákiában a Túrakerékpárosok Nemzetközi Találkozóját, ebben az évben a huszonnegyediket. Szeretnénk ott is jelen lenni. Szeptemberben a Szigetközben, októberben és novemberben a Gerecsében túrázunk. Decemberben pedig hóköszöntő szertartással üdvözöljük a telet” – avat be a klub tervezett programjába Kiss Tímea, a klub egyetlen gyengébb nemet képviselő tagja, aki jól bírja a gyűrődést az utakon, és a srácokkal is jól kijön. Aki tehát Komáromban szervezetten szeretne kerekezni, van miből válogatnia.

- A legtöbb rendezvényetek nyílt, mit tapasztaltok, milyen az átlagkerékpárosok felszereltsége?

- Ami a bringákat illeti, nagyon változó, mondja Csiba Zoltán, becenevén Hegyimanó. Mivel az amatőr versenyzőket is meg szeretnénk szólítani, egy-egy rendezvényünkön a legváltozatosabb felhozatallal találkozunk. A nagy bevásárlóközpontokban kapható biciklik hétköznapi használatra ugyan alkalmasak, de aki komolyabban szeretne túrakerékpározással foglalkozni, az vegyen komolyabb gépet.

Dudás Tibor szerint egy jó kerékpár értékét nem lehet kizárólag pénzben meghatározni. „Persze a komoly versenyzőket a szponzorok több százezer korona értékű gépekre ültetik, de ha egy kerékpár meg van kímélve, és a túrák előtt rendbe van hozva, nagyon jó szolgálatot tesznek az olcsóbb modellek is. Csak jól fel kell készíteni a túrára.”

Ahhoz, hogy egy kerékpárt felkészítsünk a túrára, három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Egy-egy igényes kerekezéshez ugyanis a boltban kapható átlagos dolgoknál jobb külső és belső gumi, jobb lánc, könnyebb csomagtartó, nem vízáteresztő túratáska, és lélegző anyagból készült ruházat szükségeltetik. S nem árt a jármű fék- és váltózsinórjainak cseréje sem, nehogy útközben baleset történjen. Ötven km/h-s sebességnél egy fékzsinór-szakadás akár halálos is lehet, int Dudás Tibor, aki a klub tavalyi erdélyi túrája előtt 8000 koronáért újította fel kerékpárját.

A tevékeny társaságot a Rozmaring utcai szabadidőközpont támogatja, amely ingyenesen bocsátja rendelkezésükre a klubhelyiséget, szponzorokat főleg az egyes akciók támogatásáról tudnak meggyőzni, akik főként tárgyi adományokkal segítik tevékenységüket. A pénz pedig elkelne, hogy hazánkban növekedhessen a kerékpárosok komfortérzete. Szükség lenne például európai színvonalú biciklisutakra, melyek kialakítása nem egyszerű. Számos engedély szükséges hozzá. „Engedélyt kell kérni a terület tulajdonosától, akinek a földjén az út átmegy. Mivel a földet legtöbbször kiadják, kell a bérlő engedélye is. Ha villanyoszlopra akarom felrajzolni a jelzést, az elektromos művek beleegyezése is szükséges. Így egy tíz kilométeres út kijelölése a nyomozással együtt akár fél évet is igénybe vehet” – vázolja a nem túl rózsás helyzetet Bujna Zoltán. A dunai utat jelölő, már szabványosított műanyag táblákat a vandálok megrongálták, a fémtáblák pedig vélhetően a vasgyűjtők érdeklődését keltenék fel. Ha erre össze is gyűlne a pénz, a különböző kerékpáros szervezetek körében egyelőre nincs egyetértés a táblamintát illetően. Így még eltart egy ideig, mire országunkban is kiépül a megfelelő kerékpárút-hálózat.

A klub tavaly már nagy sikert aratott rendezvénye a Csárda túra. Mi eredetileg Kocsma túrának szerettük volna elnevezni, de a város jelezte, ha szeretnénk, hogy rendezvényünk bekerüljön a Komáromi Napok programjába, igyekezzünk valami civilizáltabb nevet találni, így született ez a mindkét fél számára elfogadható kompromisszum, tárja fel a túra gyökereit Csiba Zoltán. A túra célja, hogy felhívja a figyelmet a Csallóköz szépségeire, meg néhány csendes, kerékpározásra különösen alkalmas útvonalra. A résztvevő választhat a Classic 40 km-es és az Extrém 80 km-es útvonal között. A túra napján reggel 7 és 9 óra között érkező bringás nevezés után kézhez kapja igazoló füzetét, melybe feljegyzik az indítás időpontja. Ettől a pillanattól számít a túraidő, egészen a füzet leadásáig. A teljesítménytúrázó feladata, hogy az útvonalat minél hamarabb végigjárja és felkeresse az egyes falukban elhelyezett igazolóállomásokat. A túra címéhez méltóan, a pecsétes igazolásokat az egyes csárdák és kocsmák pénztáránál kell begyűjteni. Az igazoló füzetben a térképvázlat mellett megtalálható az adott csárda vagy kocsma neve és címe is. A kiértékelés az elért idők alapján történik. Dióhéjban így foglalhatnánk össze a május 2-án tartandó túra legfontosabb jellemzőit.

A teljesítménytúra alatt a résztvevők nem vehetnek igénybe kerékpárjukon kívül más közlekedési eszközt, mivel ez a kizárásukat jelentené, figyelmeztet a biztonság kedvéért Bujna Zoltán. A lelkes fiatalokat elnézve arra gondolok: míg a parlamenti képviselők inkább vadásznak a kerékpározás helyett, nem valószínű, hogy a gyenge érdekérvényesítő képességű kerékpáros egyesületek a helyzet rendszerszintű javulását el tudnák érni. A jövő az ilyen helyi kezdeményezéseké.