Pozsony. Örülök, hogy valakit valóban érdekel, mi is játszódott le a komáromi képviselőtestületben az iskolabezárások kapcsán, mondta tegnap Štefan Zábojník, a városi képviselőtestület tagja a Szlovák Nemzeti Párt sajtótájékoztatóján. Zábojník szerint az oktatási rendszer racionalizációjának kérdése először egy hónappal ezelőtt merült fel. A testület március 18-i ülésén még többféle alternatívát vázoltak, számoltak iskolai étkezdék, óvodák megszüntetésével is. Ekkor még csak a Szabadság utcai alapiskola megszüntetése merült fel lehetséges takarékossági intézkedésként. Ezek után az iskola megszüntetésének kérdése felkerült a képviselőtestület április 7-i ülésének napirendjére. Zábojník szerint az iskolabezárás kérdése nem volt kellően előkészítve, futárpostával még az önkormányzati ülés napján is kaptak további anyagokat, melyek durva hibákat tartalmaztak. Véleménye szerint a Határőr utcai iskola bezárása a testület ülésén merült fel először, egyáltalán nem volt előkészítve, a polgármester így bocsátotta szavazásra. Zábojník rámutatott, a magyar iskolák kihasználtsága alig néhány százalékkal jobb, mint a szlovákoké, a magyar diákok száma 1752, míg a szlovákoké 1593. Az eset precedens nélküli, a civilizált országokban nem így intézik ezt a kérdést, mondta.

Még egyszer a kisebbik rosszról

Igyekszem nem tulajdonítani túl nagy jelentőséget a hétvégi elnökválasztásnak. Ugyanis meglehetősen nehéz beletörődni a Csehszlovák Szocialista Köztársaság álválasztásaira jellemző alternatívanélküliségbe. A legtöbbször ott is két jelölt közül kellett választani. Mindkettő a CSKP tagja és a Nemzeti Front jelöltje volt, 42 éves és mozdonyvezető. Most is hasonlóan állunk, csak a tét más. (Nagyobb?) Mindketten a CSKP tagjai voltak, jogászok, és mindegyiket támogatja valamelyik nemzeti párt.

A politikai elemzők minden választásnál elmondják, a szlovákiai magyarok fegyelmezett szavazók, mindig a kisebbik rosszra voksolnak. Fegyelmezett szlovákiai magyar szavazóként már egy hete csak azon töröm a fejem, melyik ezek közül a kisebbik rossz. Mečiart már ismerjük. Abba meg bele se merek gondolni, mi lesz, ha a Smer és Szlovákia Nemzeti Erőinek Konföderációja benyújtja a számlát a támogatásért Mečiar egykori jobbkezének.

Igazán pofátlanság, hogy a rendszerváltozás után majd’ 15 évvel még a kisebbik rossz választásának lehetősége sem adatik meg.

Pozsony. Nemcsak a Szlovák Nemzeti Párt, a Valódi Szlovák Nemzeti Párt körül is gondok vannak, jelentette be tegnap Ján Slota, a nemzetiek egy részének vezetője. A pártvezér szerint a Belügyminisztérium közigazgatási osztálya tudatosan dolgozik a nemzeti pártok ellen, csak így történhetett meg, hogy Ján Siteket jegyezték be a párt képviselőjeként, holott Slota szerint Richard Hurín az. A szélsőséges megnyilvánulásoktól sem idegenkedő nemzeti vezető ezért a minisztérium illetékes részlegének vezetőjét, Jozef Liškát csalónak nevezte, a történteket pedig ekképp sommázta: csalók jegyeztek be csalókat. A nemzetiek fontolgatják azt is, hogy nemzetközi szervekhez forduljanak, a belügyi tárca szerintük botrányos pártbejegyzései miatt.

Slota nyilvánosságra hozta az Európa parlamenti választási listáját is, melynek első helyén ő áll. A második helyet Richard Hurín foglalja el, a harmadik Stanislav Pánis, a Szlovák Nemzeti Egység nevű párt vezetője. A nemzetieknek vélhetően azért volt szükségük Pánisra, mivel az ad hoc koalícióban az SNJ az egyetlen párt, mely vezetőjének törvényessége körül nincsenek viták.

Szlovákiában a demokráciának nincs mitől tartania, hiszen elszánt védelmezői vannak. Többek közt Robert Fico. A demokráciáért rendszeresen és őszintén aggódó pártvezér a minap azt találta mondani, hogy a kormánypártok nem járnak el demokratikusan, mikor a választástól való távolmaradásra szólítják fel szavazóikat. A miniszterelnöki székre ácsingózó politikus azt mondta: aki nem megy el szavazni, Mečiart támogatja. Mečiar vagy Gašparovič, nem mindegy?

Jaroslav Paľov ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központjának igazgatója:

Igen.

Akkor miért kérte tegnap Anton Kulich országos rendőrfőkapitány magyar kollégáját, Salgó Lászlót arra, hogy járjon közbe annak érdekében, hogy május 1-től zavartalanul utazhassunk személyi igazolványnyal Magyarországra? Van ennek valami akadálya?

Az EU-csatlakozás után több feltételt kell teljesítenünk a határátkelés terén. Egyebek közt lehetővé kell tennünk az utazást személyi igazolvánnyal. Szlovákia még tavaly elküldte az igazolványmintákat az unió minden tagországának. Ha a tagországokon belül az okmányminták cseréje megtörténik, akkor azok elfogadásra kerülnek. ĺgy azzal számolunk, hogy május elseje után nem lesznek problémák a személyi igazolvány használatával a határon, állampolgáraink nyugodtan utazhatnak vele külföldre. Salgó László tábornok úr közbenjárását azért kértük, hogy minden egyértelmű legyen. A kérés a két ország határrendészeti szervei közötti viszony tisztázására irányult, mivel az állampolgárok érdekében semmit sem szeretnék a véletlenre bízni.

„Úgy gondolom, kedden, a magyar–szlovák rendőrségi egyezmény aláírása után elhangzottak azok a megfelelő formulációk, melyek a személyi igazolvánnyal határátlépésre vonatkoznak” – mondta az összekötőtiszt. Vaš Árpád felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországon és Szlovákiában egyaránt többféle személyi igazolvány van érvényben, és nem mindegyik felel meg az Európai Unió biztonsági követelményeinek, ebből pedig lehetnek nehézségek. Ez azonban az attasé szerint nem a rendőrfőnökök hatáskörébe tartozik. Vaš Árpád véleménye szerint Anton Kulich országos rendőrfőkapitány azért kérte magyar kollégájának, Salgó Lászlónak a közbenjárását, hogy a személyi igazolvánnyal való határátlépés előkészítő munkálatai valóban időben befejeződjenek.

Pietro Petrucci, az Európai Bizottság szóvivője arra intett, a csatlakozás utáni első napokban tanácsosabb magunkkal vinni útlevelünket is, ha külföldre szeretnénk menni. Jóllehet a bizottság összeállított egy könyvet és egy CD-ROM-ot a határátlépésre jogosító okmányok mintáival, a határállomások nem kötelesek ezt beszerezni. ĺgy nehézségeink adódhatnak, amíg az okmányainkat a külföldi rendőrök „megszokják”. Az is előfordulhat, hogy útlevelünkkel gond nélkül átjutnánk, míg személyinket sokáig fogják vizsgálgatni.

Eredményes rendőrségi attasék

Pozsony. A rendőrségi attasék feladata, hogy képviseljék országunk rendőrségét, valamint hogy információkat szerezzenek, és operatív összeköttetést biztosítsanak az egyes nemzeti szakszolgálatok között – mondta tegnap Jaroslav Paľov ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központjának igazgatója. A rendőrattasékról szóló döntés 2001-ben született. Hogy helyénvaló volt, az is igazolja, hogy az EU most foganatosít hasonló lépéseket. Paľov szerint a rendőrségi összekötőtisztek – noha rövid ideje teljesítenek szolgálatot – már komoly eredményeket könyvelhetnek el. Legutóbb Szlovákia bécsi attaséja egy rendkívül szövevényes gyilkossági ügy felderítésében nyújtott segítséget.

Hagyjuk dolgozni Oroscht!

Tudtam, hogy nem fog kelleni sokáig várni az új segédpüspök kinevezésével kapcsolatos reakciókra. Lám, egy olvasónk már a róla szóló tematikus összeállításunk megjelenését követően eljuttatta véleményét az egyik regionális tudósítónkhoz. Sajnos, levelét nem vállalta névvel, így nem tudom, laikus vagy papi személyről van-e szó, de végső soron ez nem is annyira lényeges. A levél szerzője a felvidéki magyar hívek nevében beszél, négy pontban foglalja össze javaslatait. Bár nem szeretek így érvelni, kérem levélírónkat, ha legközelebb is tollat ragad, írja oda, a felvidéki magyar hívek nevében, kivéve engem, én ugyanis nem feltétlenül értek egyet a levelében foglaltakkal.

Levélírónk a magyar püspökséget kéri számon. Ilyen azonban nincs, és nem is lesz. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az egyházi törvénykönyv nem ismeri a nemzetiségi alapon létrehozott püspökség fogalmát. Ha tehát Komáromban létrejönne egy magyar püspökség, akkor ahhoz tartoznának a területén élő szlovák nemzetiségű hívek is. És ha a püspökség nem érne egészen Királyhelmecig, akkor nem nevezhetnénk „magyar” püspökségnek, hisz hatásköre nem terjedne ki a Közép- és Kelet-Szlovákiában élő magyar hívekre. Nem is beszélve arról, hogy a komáromi püspöki székbe akár szlovák nemzetiségű püspököt is kinevezhetnének, ahogy az esztergomi érsek székében is ült néhány szlovák származású pap. Levélírónk vikariátus kialakítására vonatkozó ötlete már földközelibbnek tűnik.

Orosch János kinevezése kapcsán érthetően merülnek fel újra ezek a régóta megoldatlan, úgy gondolom, nagyrészt jogos problémák. Ezért arra szeretnék kérni mindenkit, aki véleményt kíván nyilvánítani magyarpüspök-ügyben, ne Oroschon verjék el a port ezekért; illetve ezek megoldatlanságát ne a kinevezés „melléktermékeként” vessék fel. Egyelőre várjuk ki, hogyan fog működni segédpüspökként, meddig terjed hatásköre, mit tud tenni a felvidéki, vagy legalább az egyházmegyéjébe tartozó magyar hívekért. Ha valahol új kormány áll fel, a sajtó általában száz nap türelmi időt ad, hogy meglássák, mire képesek. Ne tegyünk másként az új segédpüspökkel sem.

Azt, hogy Ján Sokol érsek – aki (komáromi) helynökké tehetné Oroscht –nacionalista, tudtommal ebben a formában még senki nem írta le. Pedig egy közszolgálati rádióban elhangzott nyilatkozata szerint nála „a szlovák hívek elsőbbséget élveznek.” Tőle tehát semmit nem várhatunk. Reménykedjünk, hogy legalább az új segédpüspök kijár valamit a felvidéki magyar híveknek. Aztán majd száz nap múlva visszatérünk rá.