tg-ltatsthtetet-06-01

Ma 9 órára sajtótájékoztatót hívott össze a Szlovák Nemzeti Párt, melyen annak elnöke, Ján Slota az Országos Rendőr-főkapitányság munkáját fogja értékelni. Megteheti, hiszen egy politikus arról beszél, amiről akar, és olyan nyilvánosság előtt, amekkora kíváncsi rá, főként, ha olyan széles látókörű személyről van szó, aki a hippológia területén épp oly otthonossággal mozog, mint a női frizurákén.

A Jaroslav Spišiak vezette rendőrség pedig egyébként is szálka a nemzeti vezető szemében, nem véletlen, hogy a 2006-os koalíciós tárgyalások során az SNS követelte a leghangosabban, hogy távozzon az országos rendőrfőkapitány első helyettesének posztjáról. Slotáék ellenzékbe kerülése óta egyik kedvenc témája lett a rendőrség, érdekes, hogy kormányzati pozícióból messze nem tanúsítottak ekkora érdeklődést a belügy iránt, holott államtitkáruk is volt ebben a minisztériumban, akit jobban ismerünk hazafias CD-je, mint államférfiúi munkássága kapcsán. De vajon véletlen lehet-e, hogy Slotáék akkor zúdítanak újabb bírálatözönt a rendőrségre, amikor Igor Štefanov, a párt miniszter korában elkövetett bűncselekményekkel gyanúsított képviselője másik vonalon igyekszik lehallgatási botrányt kreálni, és azt nagy erőkkel tematizálni, újabban már egy miniszter, Nagy József nevét is bedobva?

Mi ez az egész, miért éppen Štefanov, és miért pont most? Az exminiszter március közepén hozakodott elő azzal, hogy Daniel Lipšic belügyminiszter tudtával negyven képviselőt, valamint újságírókat hallgatnak le. Ez a képviselők közel harmada, ha igaz lenne, az a hazai parlamenti demokrácia végét jelentené, de az embernek kételyei támadnak, ha egy ilyen bombasztikus hírt az jelent be, akit azzal gyanúsítanak, hogy az elmúlt kormányzati ciklus egyik legnagyobb közpénzlenyúlásánál asszisztált. A Štefanov-offenzíva egyelőre sikeres, hisz több tucat – kormánypárti és ellenzéki – politikus nyilatkozik, kétkedik, cáfol, háborodik fel, nyugtalankodik, egyelőre anélkül, hogy akár egy árva bizonyítékot is láttak – illetve hallottak – volna erről, csupán Štefanov úri becsületszavára hagyatkoznak. Így előbb azt kellene hitelt érdemlően megállapítani, egyáltalán van-e lehallgatási botrány. Szlovákiában két testület hallgathat le, a Szlovák Információs Szolgálat és a rendőrség, az egyéb, erre jogosult társszervek számára is ezek végzik a lehallgatásokat. Az SNS valószínűleg rendőrségi lehallgatásra gyanakszik, ezért veszi elő újra és újra az egyenruhásokat (a testülethez kötődő párt gyalulása járulékos haszon a nemzeti orientáltságú választókért folytatott harcban).

Ha össze kellene foglalni a hazai politikuslehallgatási botrányokat Ladislav Hudektől Pavol Ruskóig, arra nem lenne elegendő a rendelkezésünkre álló terjedelem, így az sem lenne meglepő fordulat, ha kiderülne, hogy valami igazság van a dologban. De akkor vélemények helyett tényeket kellene prezentálniuk a politikusoknak, azok pedig egyelőre hiányoznak.

Ma feljelentést tett az Oktatásügyi Szabványosított Mérések Nemzeti Intézete (NÚCEM) - tudjuk, a Šándora Petőfiho szervezet -  az angol írásbeli érettségi kérdéseinek kiszivárgása miatt.

Mint tudjuk, a múlt héten több ezer érttségiző stresszelt be amiatt, hogy újra kell írnia az angolt, ami egy fontos nyelv.  Azért, mert a kérdések az ulozilo.sk-ról felkerültek a Facebookra.

A újságírók biztosak lehetnek benne, hogy ha érettségi - vagy Monitor, újabban Tesztelés 9 - van, akkor a lapindtókon nem kell olyan intenzív agytevékenységet kifejteni, az oktatási tárca biztosít majd témát.

Az egészben számomra az a felfoghatatlan, hogy kb. egy év alatt kell felkészülniük egyheti melóra. Érezzük az arányokat, nem? Miért nem lehet azt rendesen megcsinálni? Hogy ne kerüljön ki a netre, hogy ne legyen elcseszett tesztlap, hogy jó legyen a matekpélda, hogy ne legyen Šándor Petőfi.

----------

Ján Kvorka ügyét ma a Turócszentmártoni Járási Ügyészség további kiegészítések céljából viszaadta a rendőrségnek. Természetesen Kvorkát is megilleti az ártatlanság vélelme, ami az ő ügyét irritálóvá teszi, az a smeres kormánykoalíció durva visszaélése a mentelmi joggal. Azaz, ha hófehér, mint a liliom, akkor lehetővé kellett volna tenni az ügye vizsgálatát. Így most mindenki azt gondolja, hogy bűnös.

----------

A parlament a napokban megkezdi a kisebbségi nyelvtörvény vitáját. A ludákok leghívebb örökösei, a KDH-sok azonban ezt is meg akarják torpedózni. Fronc azt mondja: második olvasatban nem tudják garantálni a támogatást. Mit ér az olyan kormány, amelyik alig valamiben tud megegyezni? Hogy beszélhetünk ott bármiféle irányultságról stb?

----------

Fake Gašparovič-profil a Twitteren. Nem tudom, ez még vicces?

--------------------

Követhetsz a Twitteren is. (Nem fake profil:)

Tiltakozásképp Anna Belousovová kizárására kilépett a Szlovák Nemzeti Pártból a teljes kislapási alapszervezet. Nyolc ember kilépése nyilván nem fogja alapjaiban megingatni e magát a leghosszabb ideje fennálló szlovák politikai erőként definiáló pártot, ám mindenképp jelzésértékű lehet. A párt központi vezetése cinikus sajtóközleményben reagált a kislapásiak távozására: tudomásul vesszük Štefan Slováčik és családja, valamint másik négy párttag távozását.

Igaz, az SNS alapjában véve furcsa párt, nem az ad okot csodálkozásra, hogy valaki kilép belőle, hanem az érthetetlen, hogy egyáltalán miért lép be(le), így a kislapásiak távozása inkább megvilágosodásszerűnek tekinthető. Valószínűleg nem fogják keblükre ölelni az első szembejövő zoboralji magyart, és június 4-én nem fognak szivárványos zászlót lengetve vonulni a fővárosban azzal a csoporttal, amelyik felvonulásával nem Trianonra emlékezik ezen a napon. Vajon mi lehet az, ami már sok valakinek, aki évekig tudatosan tagja volt egy olyan szervezetnek, amelynek felső struktúrái lehet, hogy bűnszervezetszerűen működ(het)tek, legalábbis a légszennyezési kvóták eladása erre utalhat...

Korábban is volt már rá példa, hogy több nemzeti párt is volt e hazában, csúcsidőben négy is: a Szlovák Nemzeti Párt, a Valódi Szlovák Nemzeti Párt, az Egyesült Szlovák Nemzeti Párt, és – farvízen – a Szlovák Nemzeti Egység. Ez mindenkinek jó volt, mert követhette az általa szimpatikusnak vélt nemzeti bálványt, nem kellett etnikai alapú gettóba zárkózniuk, ráadásul e legnagyobb nemzeti tobzódás idején, 2002-ben a parlamentbe sem kerültek be, ez meg bónusz. De félre a gonoszkodással: a párton belüli, személyeskedésnek látszó feszültség azt is jelezheti, hogy vannak párttagok, akik megelégelték, hogy az SNS tulajdonképpen cégszerűen működik és kézi vezérléssel. Útkeresés a szlovák nemzeti irányultságú politikában?

Azoknak a honfiaknak és honleányoknak, akik nemzeti elkötelezettségük kifejezését a szavazófülkében is szükségszerűnek érzik, most nem kell krokodilkönnyeket hullajtaniuk. Ha az SNS-t már gáznak tartják, a vegyest leszámítva szinte az összes parlamenti párt fenntart egy szekciót az átlagos szlováknál szlovákabb tagok befogadására, ahogy ezt tegnap a parlamentben is láthattuk.
------------------------------------

És a végére egy szolgálati közlemény: mivel "az" most sok időmet elveszi, főként itt vagyok fellelhető, augusztusig a blog takaréklángon ég. A szívem vérzik a katonai ügyészségért, de van, ami most fontosabb.

A Sme hétfői számában Marek Vagovič ismert szlovák oknyomozó riporter beszélget Janek Kroupa ismert cseh oknyomozó riporterrel, az MF Dnes munkatársával. (Most álljunk meg az olvasásban, és mondjunk egy ismert hazai magyar oknyomozó riportert, olyant, aki a magyar sajtóban publikál…)

A teljes interjú itt olvasható, csak az államnyelvet birtoklók kattintsanak.
Vagovič érdeklődve kérdezi, hogyan van ez a derék cseh sajtómunkás fizetve, tán flekkre (mint valszeg a kérdező?). Mire Kroupa: nem, klasszikus fizetést kapok.
Az interjúból az is kiderül, a fősodorbeli oknyomozás mellett sem klasszikus híranyagokat, sem kommentárokat, sem egyebet nem kell írnia.
Kroupától azt is megtudjuk, a főszerkesztője akkor sem ideges, ha egy kéthónapos munka esetleg vakvágánynak bizonyul.

Az MF Dnes egy nagy gyár, így összehasonlíthatatlan a hazai  kisebbségi (de akár az anyaországi és a honi többségi) sajtóval is. Vajh' melyik hazai sajtómunkás álmodhat ha nem is azonos, de akár némileg hasonló körülményekről? (Ahogy a címben jeleztük, ez nem egy komplett látlelet, ez csak egy ceruzavonás.)

Tegnap dokumentatív szándékkal kihelyeztük ide a nemzeti hírügynökség tudósítását a Terrorelhárítási Központ megnyitásáról, a kommentatív elemet ma csatoljuk hozzá. (Korábban a TEK-ról itt és itt.) 
Olvasom, olvasom a tudósítást (kár, hogy most nem adták ki a teljes beszédet szöveghűen), és nem tudom eldönteni, mi a nagyobb probléma Magyarországnak: az, hogy a miniszterelnök ennyire jó minőség anyaghoz jut hozzá, vagy ha az elmondottakat komolyan gondolja.

"Hazánk ezzel újabb nagy lépést tesz abba az irányba, hogy erős és modern ország legyen, olyan, amely képes megvédeni polgárait, és érvényesíteni az érdekeinket a mai, szélsebesen változó világban" - hangsúlyozta. ill. másutt Az új biztonsági kihívások között - folytatta - ma első helyen a terrorizmus szerepel.

Lószart, mama! - idézhetnénk Orbán Viktor """""jeles""""" elődjét. Viktor, Magyarországon nem a terrorizmus áll első helyen a biztonsági kihívások körében, hanem a(z):
- hogy Tatabánya megyei jogú városban nincs rendőrségi fogda
- hogy Tatabányán az ember nem mer átmenni a vasútállomás melletti aluljárón
- ugyanez BP tetszőleges aluljárójában
- hogy Bács- Kiskun és Csongrád megyében félnek a tanyán élő, magányos idős emberek, rendőrautót pedig csak szökőévente látnak
- Avas
- taktaközi uzsorások, és az uzsora intézménye a cigányság körében
- hogy a közrendvédelmi járőröknek még mindig korszerűtlen fegyvertokjuk van, arról nem is beszélve, hogy mi van benne.

És most nem vettem végeztem komolyabb szondázást, csak próbáltam visszaemlékezni, melyek voltak a fő témák a Kék fényben a nyári szünet előtt. A lista soxorosra bővíthető.

Ki a terrorista Magyarországon? A karikásostor-csattogtató Budaházy György? Vagy a Magyarok Nyilai? Carlos vagy Renato Curcio - akik tényleg terroristák - szerintem kikérnék maguknak az összehasonlítást.

A tegnapi szeánszon ott volt Gilles de Kerchove, az EU terrorizmusellenes koordinátora is (Életrajza itt.). Az ő beszéde is érdekes lehetett. A kedvencem: Kitért arra is, hogy azóta a fenyegetettség sokrétűbbé, szerteágazóbbá vált: már nem egy jól szervezett Al-Kaida csoport létezik, hanem társult szervezetek is vannak, továbbá számos fiatal radikalizálódik, akik a konfliktuszónákba elutazva kiképzést kapnak, majd Európába visszatérve hajtanak végre támadásokat. Két lehetőség van: vagy ő is szívott abból, amiből Orbán, vagy nem tudta, hogy a sajtótitkára által megírt szöveget hol fogja elmondani.

Drága de Kerchove úr, ha munkatársai alaposabban utána néztek volna a dolgoknak, akkor rájönnek, hogy Magyarországon még egy ilyen jellegű bűncselekményt nem követtek el. Önnek abban kétségkívül igaza van, hogy "Magyarország egyike az elsőknek, amely felismerte annak jelentőségét, hogy egy jó struktúrában létező, hatékonyan működő szervezet segíteni tud a tragédia megelőzésében". De ilyen alapon trópusibetegség-szakkórházakból is kiépíthetnének megyei hálózatot. Az is olyan gyakori Magyarországon, mint a terrorizmus, de hát a megelőzés mindenek felett.

Továbbra sem tűnik úgy, hogy a Hajdu János vezette testület valós igényekre reflektálna. De akkor mire?