tg-ltatsthtetet-06-01

Ha az offline, rádiócsendben elő ember társaságát két hétig csak a hatalomváltás után a pozícióikért aggódó "lesná správák" igazgatói, a favágók, az erdőinket strómanjaik, vagy Szlovákiában bejegyzett cégeik útján felvásárló új külföldi tulajdonosoknak vadászlakot építő munkások és az erdei manók jelentik, akkor is utoléri a hír, hogy az újságírónők által aranyosnak, cukinak tartott, furcsa mondatszerkezetekben beszélő Jaroslav Spišiak lett az új országos rendőrfőkapitány.

Azt azonban senki sem tudta megmondani – még a szlovák igazgatók, favágók, munkások, manók sem tudták –, hogy ki a "siska" új igazgatója. Ők inkább Simon Zsolt lépéseit figyelik… Így már hazaérve kellett megtudnom, hogy a Szlovák Információs Szolgálatot négy évig Karol Mitrík fogja vezetni. Újabb nagy fekete pont a koalíciónak.

Karol Mitrík korábbi parlamenti és Kassa megyei képviselő, Igló (Spišská Nová Ves) volt polgármestere. Politikai karrierjét a KDH-ban kezdte, az SDKÚ alapító tagja. Négy évvel ezelőtt nem volt képviselőjelölt, idén pedig az SDKÚ-DS listájának 94. helyén szerepelt.

Karol Mitrík = Jozef Magala = Ficsor Ádám. Egyikük sem ért hozzá, csak jóban van a miniszterelnökkel. Persze, a titkosszolgálat igazgatója nem egy Jack Bauer, hanem egy hivatalnok, nem kell rókafarkú fűrésszel levágnia előzőleg agyonlőtt őrizetesek fejét, vagy fogóval megkínozni a beszélni nem akaró "nyelvet", hanem egy szervezetet kell irányítania.

A hírszerzés állambiztonsági szempontból kiemelt fontossággal bír - ez akkor közhely, hogy önmagától benyomná a bullshit gombot a KatPol blogon -, így nem ártana, ha szakember kerülne oda, olyan, aki nemcsak a főnöki ülepet tudja nyalni, hanem ért is ahhoz, amit csinál. A prostitúció mellett a kémkedés az egyik legősibb mesterség, hisz már a Bibliában is arról olvashatunk, hogy Jerikó ostromát megelőzően Józsue kémeket küldött a terepre (akiket a másik ősi mesterség képviselője, Ráháb fogadott oltalmába, és még nem tudom, mijébe, de ez most nem tárgya ennek a bejegyzésnek).

Az ŠtB óta  nem tudtak - állami szempontból nézve - jó titkosszolgálati struktúrák kiépülni Szlovákiában. A HZDS alatt Lexa uzurpálta a titkosszolgálatot, emlékezhetünk Peter Tóthra is. Skupinka-ügy és Mitro, holtakról jót vagy semmit, de a posztra teljesen alkalmatlan Pittner tata, aki szintén csak azért kerülhetett oda, mert a "fúzač Miki" bizalmi embere volt, nem pedig azért, mert foga közt tartott rohamkéssel úszta át a vén Dunát, hogy információkat hozzon Magyarországról.  Szegény agg Pittner természetesen annyit nem árt(hat)ott az SIS-nek, mint Lexa, de azzal, hogy öreg fogatlan oroszlán volt, kiállt a rúdja, mindenki tudta, hogy nem lesz következő ciklusa stb., elbizonytalanította az állományt. Ehhez társult még a titkosszolgálati igazgató körüli töketlenkedés 2006-ban, a Smernek nem volt embere erre a posztra, Jozef Magalát csak július 27-én nevezte ki Gaspó, aki egy olyan szervezetet vett át, amelyből irányítói posztokról távoztak szakemberek. Mivel neki se voltak emberei, nem a megfelelő személyek kerültek a megfelelő helyekre, így kerülhetett sor például a telefonszám-kiszivárgási botrányra. (Azt, pedig, hogy a katonai hírszerzés terén sincs minden rendben, a katonai pendrive-ok sorozatos eltűnései jelzik. Bűnös még itt sincs.)

Magala egy Smer-csinovnyik, érdekes módon a Smer-pénzekről beszélő Hanzel volt asszisztense, Mitrík pedig egy volt polgármester. Egyikük sem hírszerző, egyikük sem apolitikus. Szegény, szegény Szlovákia.

Magyarországon a Fidesz-kormány lefejezte a teljes jobboldali sajtót, az újságírók, szerkesztők legjavát ültették  kormányzati kommunikációs funkciókba. Hamarosan nálunk is hasonló helyzet alakulhat ki, a jelenlegi szóvivők napjai meg vannak számlálva.

"Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy", írta Endre annak idején. Nézzük, ki megy, ki mehet, ki marad.

Remélem, a rendőrségi szóvivőket nem érinti a tisztogatás, mert ők nem jobbak és nem rosszabbak elődeiknél.

Remélem, Milan Vanga, a hadsereg szóvivője is marad, mert ő jó. Maradhatna Vladimír Gemela, a védelmi tárca szóvivője is, mivel ő is ügyes és korrekt, előtte ORFK szóvivő volt, és utolsó pillanatban léptették elő, hogy megkaphassa a funkciót. Szal vmi politikai hátszél van, ami fegyveres testületekben megengedhetetlen.

Karol Sorby volt titkosszolgálati szóvivő kiváló rádióriporter volt, azonban szóvivőként csődöt mondott. Igaz, mit is lehetne kommunikálni egy olyan cégről, amely az e blogon már sokat idézet szentencia szerint "úgy felel, hogy nem felel". Az utódja nem tudom, kicsoda.

Erik Tomáš belügyi szóvivő valamikor jó újságíró volt. Párszor voltunk közösen börtönben. A Miki Černákot elítélő illavai pernél dolgoztunk először együtt, akkor elmondta, hogy készült a hírhedt Mečiar-videó. A Raisz-fiúkat is vele, meg az akkor STV-s Ján Petrovičcsal vártuk. Aztán egy arrogáns, nagyképű alak lett belőle, akit nem fogunk megkönnyezni a belügyi szóvivői poszton, igaz, Boris Ažaltovič, Vladimír Palko szóvivője is kretén volt, de az másként, és az mindig felvette a telefont, decemberben, a két ünnep között is.

Jozef Bednár, a kulturális tárca szóvivője egy szar volt. Volt, hogy hetekig, hónapokig nem válaszolt. A rekordja, azt hiszem, negyed év volt.

Jana Kaplanová, a környezetvédelmi tárca szóvivője rendkívül arrogáns volt.

Silvia Glendová kormányszóvivő jól indult, kezdetben készségesen vette a telefonokat, de aztán elkurvult, és alig lehetett felhívni. Braňo Ondruš, a kormányzat kommunikációs igazgatója egy 0, nagy nullával.

Az elmúlt kormányzati időszak egyik legnagyobb csalódása Michal Jurči volt. Michal előtte a TASR-nél dolgozott. Mivel a cég, ahol …-ban dolgoztam, nem biztosított szolgálati járművet, és a villamosjegyet sem fizette ki, párszor elhozott sajtókról kocsival. Ő a TASR-ben dolgozott, így az ORFK-tól és a védelmitől is útba estem neki. Aztán a balfasz Harabin szóvivője lett. Mišo, nem gondoltam volna, hogy te HZDS-es vagy, basszad szájba, olyan rendes gyereknek tűntél…

Nézzük a pártszóvivőket. Az elmúlt ciklus legjobb pártszóvivője Jana Benková, a Szlovák Nemzeti Párt sajtótitkára volt - a párt szóvivője egyébként Rafael Rafaj Ján Slota íródeákja. Benková mindig készséggel állt a rendelkezésemre, akár kamerával mentünk, akár megerősítésért hívtam. A nevem is magyar, az általam képviselt sajtótermékeké is, mégis, soha nem éreztette velem, hogy egy szélsőjobbos párt szóvivőjével beszélek. Nagyon korrekt volt. Ha valamit nem tudott, azt mondta, megtudom, szerkesztő úr, és visszahívom. És vissza is hívott. Általában geci kérdéseket tettem fel neki, mert mit kérdezzen egy magyar újságíró az SNS szóvivőjétől, ennek ellenére sosem borult ki, mindig kedvesen válaszolt, az interjú végén megkérdezte, hogy miben segíthet még, és további szép napot kívánva búcsúzott.
Dušan Štraus, a jelenlegi szóvivő viszont egy fasz, bután felel, és leteszi a telefont.

Katarína Kližanová Rysová, a Smer szóvivője előtte az AFP tudósítója, és Boris Zala asszisztense volt. Nagy hülyeségeket tudott mondani, és viccesen hangsúlyozott. Általában elérhető volt. Mivel a Smernek az elköv. négy évben nem fog kelleni kormányszóvivő, Katkát kirúgták, és Glendová kapja vissza a posztot, így nem maradt más hátra, mint hogy sok sikert kívánjunk neki most kezdődő életében.

Hogy a HZDS szóvivője ki volt, nem tudnám megmondani, mert gyakran változtak, és ritkán kerültem kapcsolatban velük, mivel az engemet foglalkoztató sajtótermékek ritkán kértek HZDS-es anyagot, és az ember meg hobbiból nem fog egy HZDS szóvivőt felhívni.

Az SDKÚ és a KDH szóvivője, Martin Maťko és Martin Krajčovič egyaránt porbafingó. Az előbbi ritkán veszi fel a telefont, akkor sem tud semmit. Megígéri, hogy megtudja, hívhatod később, aztán meg nem veszi. Halovány legények. Remélem, kormányzati kommunikációs posztot egyik sem kap.

Az MKP kommunikációjáról már sokat írtunk ezen a blogon, gyakran érintve a pártszóvivő teljesítményét is, véleményünk pedig a korábban leírtakhoz képest nem változott.

Nézzük az újoncokat. Az SaS szóvivője Tatiana Tóthová, azelőtt a Joj szóvivője volt, miután Tóth Lalit, alias Ľudovíth Tóthot lapátra tették. (Vele a szlovák Való Világ bevezetésekor kerültem kapcsolatba, most a Danube Wingsnél tolja, azt hiszem.) Tapasztalatokról még nem tudok beszámolni, még nem kerültünk kapcsolatba, de Tóthovának komoly szakmai előmenetele volt, szal ő még jó is lehet.

A Most-Híd szóvivőjének, Czuczor Nórának eddig nem sok feladata akadt, parlamenten kívüli erő szóvivőjeként olykor kiküldött egy-két hírt, nyilatkozatot, aztán szevasz. Az igazi megpróbáltatások most jönnek. Amit eddig mutatott az okés, korrekt, reméljük, ez így is marad. A pártnak két minisztere lesz. Solymos László a szóvivőkérdést akár házon belül is megoldhatná, ugyanis a reggeli kávét - már ha iszik, miniszter úr, ha nem ,akkor elnézést - a volt MKP szóvivő főzi neki (aki egykor az Irodalmi Szemlét is szerkesztette egy rövid ideig, ha emlékeim nem csalnak. A Szemlék otthon vannak, így hic et nunc nem tudom visszaellenőrizni). De ez nyilván nem így lesz. Mindenesetre kommunikációs tanácsért nem kell a szomszédba mennie. [UPDATE: a mai Új Szó 3. oldalán arról olvashatunk, hogy ne olyan tuti ez a Solymos-jelöltség, ahogy azt a sajtó egy hete írja. Meglátjuk.]
Simon Zsoltnak is fog kelleni egy szóvivő. Itt most szívesen elsütnék egy tréfát, de objektív okokból nem teszem.

Szóval, kíváncsian várjuk, kik vesznek el legjobbjaink közül, hogy a kormányzati kommunikációban folytassák.

A hírlapíró hétvégén a szórványban járt (pontosabban ne specifikáljuk a tetthelyet, mert nem akarunk senkit bántani). A kultúrház díszterme zsúfolásig megtelt. A rendezvényen a magyarok voltak kevesebben. Az elsőként szóló ember - 50-60-as csóka - neve ugyan még cs-vel és y-nal volt írva, de a magyar szöveget papírról olvasta. Rosszul. A hosszabb szavakat csak második-harmadik nekifutására tudta kiolvasni, az esemény jellegéből adódó fennköltebb regiszterbe tartozó szavakat másképp olvasta, vagy elharapta a végüket. A beszédén érződik, valamikor magyar volt, ma már csak tud magyarul.

A következő matador fiatalabb srác. Ő is papírról olvas. Rosszabb perceiben a hírlapíró arra gondol, gondos kezek fonetikusan írták le neki a szöveget a papírra. Nehezen érteni, mit szeretne. Nagyon rossz hallgatni.

Talán csak egy kilencvenes évek közepén volt krízis idején szakadt fel a(z akkor még nem) hírlapíróból olyan elemi erővel a "A Tisza-parton én mit keresek?" kérdése, mint most a "Mi a faszt csinálok én itt?" Elment volna, de nem lehetett...

Komáromban, Párkányban, Szerdahelyen, Szepsiben, Megyeren mi könnyen vagyunk. De a szórványban szar. Mi lesz velük?

Két napig hazánkban Szlovákiában vendégeskedett Dmitrij Anatoljevics, a legnagyobb orosz (persze, tudjuk, hogy továbbra is Vologya a legnagyobb, de papíron…). Bölcs vezérünkkel aláírt egy nyilatkozatot, mely az államfő honlapján is elolvasható, ill. magyarul az Új Szó Online-on, oroszul pedig természetesen Dmitrij honalpján, mely komoly terjedelemben számol be e kis országban tett látogatásáról. Az elvtársak végül is a széles nyomtávú vasút miatt jöttek, a többi csak körítés. De vajon annyira kell nekünk az orosz vasút, hogy három legfőbb közjogi méltóságunk - mindhárom volt kommunista - közül senki nem szólt egy kurva szót sem 1968, valamint az ideiglenes itt-tartózkodás miatt?

17 óra van, a Szlovák Nemzeti Múzeum huszita vezérről nevezett utcában található kiállítóterme bezár, s ezzel vége a múzeum egyik legsikeresebb kiállításának, az Egy csésze kávénak, mely eredetileg januárban zárt volna be, de február 28-ig meghosszabbították, ahogy mondani szokták volt, a rendkívüli érdeklődésre való tekintettel.

"Egy igazi kikapcsoló, gondokat felejtető, szórakoztató, könnyed, mégis sok hasznos információval szolgáló kiállítás arról, hogy miért isszuk, hogyan isszuk, hogyan szolgáljuk fel, és hogy hogyan készítsük el egyik legtöbbet fogyasztott mindennapi italunkat, a kávét (már, aki hódol az aromájának).

Mióta és hogyan termesztik, gyűjtik, dolgozzák fel, s ami a legfontosabb, milyen formában kell pörkölni a szemeket ahhoz, hogy a habos nedűt a legnagyobb élvezettel tudjuk fogyasztani. A kávéfogyasztás történetét és kultúráját mutatja be a Szlovák Nemzeti Múzeum Egy csésze igazi kávé című kiállítása az intézmény pozsonyi vár tövében (Žižkova 16.) található termeiben." Tallósi Béla beszámolója a kiállításról az eredeti helyen folytatódik. Aki lemaradt róla, nézze meg a videót.