tg-ltatsthtetet-06-01

Alakult valami gittegylet Budapesten, amelynek velünk kéne foglalkozni.  Hogy mi is ez, arról alább olvashat az érdeklődő.

 

Nemzetpolitika: barátok közt
Ismeretségi alapon választották ki a Szórvány Tanács tagjait

A határon túli magyarokat képviselő szervezetek megkérdezése nélkül hozta létre a magyar kormány a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkársága mellett működő Szórvány Tanácsot – kifogásolják Kárpát-medencei magyar politikusok.

Megalakult tegnap a Kárpát-medencei magyarok szórványosodásának a lassítását célul kitűző Szórvány Tanács. Az alakuló ülés után Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségpolitikáért felelős szakállamtitkára, Törzsök Erika, a MEH nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója, Göncz László, a Szórvány Tanács frissen megválasztott elnöke és Huncik Péter tanácstag tartott sajtótájékoztatót.

Lapunk felvetette, miért többnyire olyanok vehetnek részt a tanácsban, akik barátilag viszonyulnak a baloldali kormányokhoz, mire Törzsök közbeszólt: "nem méltó a Magyar Hírlaphoz ez a kérdés", Gémesi Ferenc pedig azt válaszolta: "Ez önmagában egy vicc. Semmilyen valós alapja nincs a megállapításnak." Ellenvetésünkre, hogy az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke, Tóth Mihály tagja a tanácsnak, míg a KMKSZ-t nem képviseli senki, a szakállamtitkár azt mondta: Tóth Mihály nem pártpolitikusként, hanem szakértőként tagja a testületnek, amelybe "nem válogattak párttagokat".
A cikk itt folytatódik tovább.


     
Duray tovább ostoroz
Ismét bírálta a magyar kormány eljárását a Szórvány Tanács létrehozásával kapcsolatban Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártja alelnöke.

A távirati irodának nyilatkozva is bírálta a hétfőn megalakult Szórvány Tanács miatt a Miniszterelnöki Hivatalt (MEH) Duray Miklós. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) stratégiai alelnöke szerint a hivatal presztízskérdésként kezeli a szórványban élő magyarokkal foglalkozó testület ügyét.

Duray úgy vélte, hiba lenne, ha a rendelkezésre álló pénzforrásokat konferenciákra és szakvélemények elkészíttetésére költené el a tanács, amely a MEH mellett fog működni. A szlovákiai magyar politikus szerint a Szórvány Tanács tagjai között olyan személyek is vannak, akiknek nincs legitimitásuk a határon túli magyar közösségekben, vagy eddig nem foglalkoztak a szórvány kérdéskörével. Duray Miklós tegnapi lapszámunkban is bírálta a MEH eljárását, amikor azt nyilatkozta, hogy a Szórvány Tanácsba annak a Törzsök Erikának az ismeretségi köréből válogatták a szakértőket, aki a MEH nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója. A politikus saját honlapján is közölt írásában pedig azt hangsúlyozta, hogy néhány hét leforgása alatt hirtelen két testület is alakul a szórványmagyarság megsegítésére. Ezek egyike a már említett Szórvány Tanács, míg a másik munkacsoport ma alakul meg a Szili Katalin országgyűlési elnök által patronált Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) keretében.
A cikk itt folytatódik.


     
Szórványbiznisz
Szóról szóra
Nem tartja megalapozottnak Duray Miklósnak a hétfőn megalakult Szórvány Tanácsra vonatkozó bírálatát a Miniszterelnöki Hivatal. (…) Úgy véli, hogy a hazai sajtó egy részében (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap) már a testület megalakulásának másnapján – Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja alelnöke részéről – politikai jellegű támadás indult a tanács és tagjai ellen. Duray Miklós szerint a tanács "jelentős pénzek elfolyatásának eszköze lesz, meddő szakmai anyagokra és konferenciázgatásra". (MTI)

Találós kérdés: ki irányítja ma a nemzetpolitikai ügyeket Magyarországon? Nem, nem Göncz Kinga külügyminiszter, ő ez idő szerint egyáltalán nem irányít semmit. Az erős ember továbbra is egy bizonyos Törzsök Erika a határon túli magyar ügyekben. Róla két dolgot feltétlenül tudni kell: egyrészt kiterjedt baráti körének lelkes támogatója, másfelől nem pusztán hallomásból ismeri a szabad demokrata döntéshozók pénzosztási módszereit.

Mert legyünk őszinték, a mostani Szórvány Tanácsnak nagyjából annyi munkája és feladata lesz, amennyit honi liberálisaink előre megfontoltan elgondoltak. Vagyis zéró. Nagyon jól mutatnak viszont az efféle "szakmai" grémiumok, meg aztán odalöknek egy kis pénzmagot mindazoknak a határon inneni és túli szakembereknek, akik még szóba állnak Gyurcsány Ferencékkel.
A cikk itt folytatódik.

 

Abban viszont kétségkívül igaza van Szilvássy Jóskának, hogy ha a szerencsétlen magyar adófizető tudná, mennyi pénz ment el meddő konferenciázgatásra, a jeges Dunának menne (keletiek a Tiszának).

A tegnapi nap [kommunikációs játszmájának] győztese egyértelműen Barak László. (Na jó, teljesen precíz megfogalmazásra törekedve a dunaszerdahelyi Paraméter hírportál, de hát a kettő egy és ugyanaz. Véleményem szerint a látogatók tekintélyes része az említett szerzőhöz való pozitív vagy negatív viszonyulása miatt nézi az oldalt.) Míg a hétfő [kommunikációs játszmájának] vesztese Csáky Pál, és a Magyar Koalíció Pártja.

A para először a Sme című napilap nyomtatott kiadásában, majd az onlájnjában bukkant fel, mint hírforrás a hétvégi autonómiatárgyalásról. A Paraméterre való hivatkozással közölte a hírt Peter Morvay: "Riadiť by ju podľa neho mohol menšinový miniparlament, tvrdí maďarsko jazyčný internetový server parameter.sk". Sőt, Roman Krpelan Sme-főszerkesztő-helyettest halljuk a közszolgálati Szlovák Rádió Rádiožurnáljában: "ak denník Sme provokuje, tak ako prvotný zdroj provokácie treba považovať maďarský internetový server parameter.sk, ktorý je vlastne primárnym zdrojom informácie pre denník Sme, kde sa spomína, že pán Csáky hovoril priamo o autonómii...." Azaz a Sme le se ellenőrizte (le se szarta), hogy valóban úgy volt-e, ahogy a Paraméter írta, csak a paraméterre hivatkozva beqrta a címlapra, a kettesre+jegyzetet is közölt hozzá. (Időközben a szerző levelet intézett hozzám, melyben ezt írta: Vannak ugye emberek, akik sokat es szivesen ertekeznek arrol, hogy kell ujsagot irni, ujsagiroi etikarol, a forrasok ellenorzeserol stb. Es kozben eszukbe sem jut felhivni  szerzot es megkerdezni, valoban ugy volt e, ahogy hiszik, mielott azt amit hisznek, lekozlik. Csak roviden: a parameterre hivatkoztam, mert az volt az elsodleges forras, valoban leirta azt, amit, vagyis igy korrekt a hivatkozas. Hát így.)

S bár a Sme olvasótábora sem elhanyagolható, még mindig ebfasz a Markíza híradójához képest. Itt pedig Zlatica "Leszopomamikrofont" Puškárová szintén a parát használta illusztrációnak és hivatkozási alapnak.

A Markíza híradót megelőzi a jóval kevesebb, viszont jóval fontosabb ember által nézett TA3 Hlavné správy. Itt Ľuba Oravová szintén a Paraméterre hivatkozott. A Pátria rádió marketingnélkülisége miatt megszopta a nagy faszt - a para ui. Iski Ibolya krónikás anyagát vágta össze, és tette fel a youtube.com-ra. (Egész pontosan úgy történt, hogy a kvázi  sajtótájékoztatón ketten voltak jelen [végül is nem kvázi, mert egy sajtótájékoztatónak nem ismérve, hogy hányan vannak rajta], a parameter.sk és a Pátria munkatársa. Így nem készítettek külön interjúkat, hanem ott kérdeztek. Így a Pátriában ugyanaz hangzott el, ami a parán hallható. Nem is hangozhatott el más, mert a két felvevő egy helyen volt. A para aztán a saját hangfelvételéről - melyet fotók beillesztésével turbózott - kivágta Iski Ibolya kérdéseit.) Legalább ezzel növelni tudták volna apadó hallgatótáborukat, vagy legalább bekerülhettek volna a TA3-ba, és akkor pár szlovák megtudta volna, hogy van magyar rádió is e hazában. De nem. Ehelyett Oravová hogyaszonta: Stránka parameter.sk priniesla zvukový záznam. Ügyes.

19.30-tól a Joj híradóját szoktuk nézni, a köztévét csak ritkán. A témával egyértelműen a politikai sztárriporter, Jana Krescanko Dibáková foglalkozott, és ő is a parára hivatkozott.

Emlékszik még valaki a Madách-támogatás botrányra? A forgatókönyv akkor egy profi kommunikációs játszmára emlékeztetett. A para kitett egy egy forrásból származó, megerősítetlen infót, (mely utóbb aztán minden valószínűség szerint igaznak bizonyult, ám a kommunikáció szakon elsős tananyag, hogy két forrásból kell megerősíttetni a közölt infót), melyet aztán átvett mindenki. Most már sokkal ügyesebben hangszereltek, és a tényállás is egyértelmű. Hát hogy lehet hivatalos sajtónyilatkozatban letagadni, hogy tárgyaltak az autonómiáról, ha Tőkés László hivatalos honlapján ott olvasható, hogy tárgyaltak? Meghekkelték Csáky gaz ellenfelei? Ugye, ezt senki nem gondolja! Vagy tán hazudni tetszenek? Csáky Pál tegnap nem vette a tellát,  mindig ez az első hiba a kommunikációs játszmában, mert akkor a sajtó ezt megírja. Tegnap minden híradós anyagban ott volt valamilyen formában ez az infó, a mai Új Szó pedig azt írja, hogy ők se tudták elérni Csákyt, ellenben Dunajsky "Oprava" Éva megaszonta nekik, hogy a két sajtónyilatkozaton kívül a témával a továbbiakban nem kívánnak foglalkozni. Ugyanolyan rosszul oldották meg tehát a helyzetet, mint a Madách-támogatásos ügyet. Ott is azt mondták, hogy egymás közt megbeszélték, és úgy döntöttek, hogy a továbbiakban nem fognak vele foglalkozni. Igen ám, de azt a párszáz embert, aki ilyen ipari méretű balfaszágtenger után még rájuk akar szavazni, lehet, hogy érdekelte volna, miről beszéltek.

A helyzet most ugyanez. A Pátriában visszaszívhatatlan módon elhangzott sok minden az autonómiáról. Azt hallotta pár ember, mese nincs. Tőkés be volt tépve, vagy miért rakja ki a honlapjára, hogy tárgyaltak az autonómiáról, ha egyszer nem tárgyaltak? Ő is hazug?
Újra csak azt tudjuk mondani, amit már régebben: borzasztó az a kommunikációs csetlés-botlás, amit a magyar párt művel.

És akkor a bonus track. Este nézem a Kék fényt - a hétfő jó nap: Kék fény-Reportéri ČT-Paľba-112 -, mit látok: Miklya Attila botrányosan szar képminőségű, sőt KÉPHIBÁS riportját a Raisz testvérekről, az egyiket Erik "Szóvivőlettem" Tomášsal és Ján Petrovičcsal meg persze Somogyi Tibivel én is vártam a börtön előtt. A kollégák azt mondták, menjek oda én, hátha magyarul mond valamit, de nem mondott. Hihetetlen, hova süllyed a közszolgálati Magyar Televízió: főműsoridőben, húzóműsorban van képük leadni egy a szivárvány minden színében játszó képhibás riportot, és még azt sem restellik kiírni, hogy képhiba. Hát eszem-faszom megáll. Abban az országban és abban a tévében már bármit lehet? Na de most ne induljunk ebbe az irányba, mert ez messzire vezetne. Mit látok, kire hivatkozik Miklya: "a témával rendszeresen foglalkozó Paraméter hírportál". A riportban történetesen egy Nový čas cikkismertetést mutogattak, de hát Miklyának nem kell ismerni a szlovák sajtót (miért nem, ha szlovák témában forgat - kérdezhetnénk, de a képhiba után...).

Szóval gondolom, tegnap alaposan megugrott a kattintásszám paráéknál.

Olvasom a mai Új Szóban, hogy a szlovákiai magyarok 70,6 százaléka büszke arra, hogy Szlovákia állampolgára. Ez a Szlovák Tudományos Akadémia felméréséből derül ki. Hát ezt a faszságot!

Őszintén, ki említette már valaha az állampolgárság és a büszkeség szavakat egy mondatban? Kinek jutott eszébe, gondolkozott bárki ezen, míg elé nem toppant egy kérdezőbiztos?

Ekkora megfelelési kényszer lenne bennünk? Én abszolút nem vagyok büszke arra, hogy Szlovákia állampolgára vagyok. Arra sem lennék, ha Magyarországé, Kínáé, Máltáé, Tunéziáé, Perué, vagy netán Kiribatié lennék. Ez egy adott dolog. Úgy alakult, hogy itt születtem, itt nevelkedtem, ide fizetem az adóimat, míg a Kamerunban születettek ugyanezt teszik Kamerunban, és szerintem nem sokat gondolkoznak azon, hogy örülnek-e kameruni állampolgárságuknak. Ez ugyanolyan dolog, mint magyarságom. A szüleim ezen a nyelven tanítottak meg kommunikálni. Semmit nem tettem érte, hogy magyar legyek. Az ölembe hullott. Ahogy a szlovák állampolgárság is. Ez utóbbi ráadásul csak egy adminisztratív viszony. Miért kéne erre büszkének lenni. Ilyen alapon a Holdra szállásra, Sors Tamás paralimpiai sikerére és a rákkutatásra is büszke vagyok. Legalább annyit tettem ezekért, mint a szlovák állampolgárságért.