Kedden a szervezett bűnözési kérdésekben egy időben nagyon jól informált Sme internetes kiadása arról számolt be, hogy a rendőrség őrizetbe vett 11 embert a Sýkora-családból. A cinegéket, ahogy a többiek nevezték őket. (Az államnyelvet nem birtokló olvasók kedvéért: a sýkorka cinkét jelent.) Tegnap a 11 kopasz őrizetbe vételét kérte a különleges ügyész. A leggyengébb legénykéről - biztosan a starter az - már ma dönthet a Smer-ellenzék bizarr összefogással megmentett Specializált Büntetőbíróság, a komoly fiúknál hosszabb a határidő, mivel az általuk elkövetett bűncselekmények előtt ott van az "obzvlášť závažné" szókapcsolat, szombatig kell dönteni. Életem első polinterjúját az ombudsmanussal csináltam a lapban, amikor beléptem. Ő azt mondta, hogy a vizsgálati, az nem bünti, így nem kell orrba-szájba elrendelni, csak ha indokolt. Az én adóimból az államot bérpótlék miatt perelő rohadt bírók miatt már így sincs semmi hitele előttem a hazai igazságszolgáltatásnak. De ha ezeket a legényeket nem helyezik előzetesbe, akkor az a semmi is elillan.
Na, de hát miért ez a nagy öröm, kik ezek az arcok, ki az a Sýkora, és milyen hatással lesz ez a szervezett bűnözői körökre? Kérdezz! Felelek! Olvasóbarát gyorstalpaló szervezett bűnözés iránt mérsékelten érdeklődő olvasóknak.
Ki a csoport keresztapja?
A Sýkora-klánt Miroslav Sýkoráról nevezték el.
Ő még él?
Nem, 1997. február 6-án a fővárosban, a Bajkalská utcán, a Holiday Inn hotel előtt, ill. magában az intézményben lőtték őket le. Géppisztoly+sörétes kombóval.
Mindig geciember volt ez a Miroslav Sýkora?
Sýkora diplomataszülők gyermeke volt, Moszkvában tanult, majd amikor kidobták, hazajött, és újságírást kezdett tanulni a Comenius Egyetemen. Tanulmányait azonban nem fejezte be. Volt felesége és két gyereke.
Hogyan kezdte a szakmát?
Exkluzív élelmiszerek csempészésével. A szocialista hiánygazdaságban és utána persze az is exkluzívnak számított, ami ma nem.
Egyedül dolgozott?
Nem, Ján Takáčcsal dolgozott együtt, azonban eltért a véleményük arról, milyen mértékben kell bevonni az oroszokat. Takáč oroszok nélkül akartak, Sýkora oroszokkal. Így szétváltak útjaik, és nem maradta barátok. Takáčot 2003-ban Pozsony Kramáre városrészében lőtték le, 15, gépkarabélyból leadott lövéssel. Sýkorát pedig az ukrán főnök fiává fogadta, ami viszonylag tág lehetőségeket biztosított neki.
Kapcsolatban állt-e a Szlovák Információs Szolgálattal?
Igen. A Fegyveres Oszkár összekötőjeként felrobbantott Robert Remiášt halála előtt sokáig követték. Luboš Ferus nyitrai főnök később azt vallotta, ő és emberei Sýkora utasítására követték a szerencsétlen sorsú rendőrt. Mint tudjuk, a robbantásnál ott volt a Dinič-testvérekkel jó kapcsolatot ápoló „kisfőnök”, Roman Deák és Pápay Tibor is. Egyszerre sok a jóból… (Korábban itt írtunk róla)
Milyen tevékenységet fejtett ki a Sýkora-csoport?
A SIS-nek tett szolgálatokon túl védelmi pénzt szedtek, vállalkozókat zsaroltak, kurvákat futtattak, és a gyilkosságtól sem riadtak vissza.
Ebben az időszakban már egyre erősebb volt Mikuláš Černák. Hozzá hogy viszonyult a Cinege?
A Sýkora halálához vezető út is Černákkal van kikövezve, mondhatnánk némi képzavarral. Feruš, Peter Križanovič és Sýkora állítólag 75 millió koronát vittek el az 1996-os nyitrai VÚB-lopásból, adóként. (Nem bankrablás, mert nem volt erőszak.) Ennek elosztása közben azonban vita támadt Križanovič és Sýkora között. A fegyver is előkerült, Sýkora volt a gyorsabb, Križanovič lábát amputálni kellett. Križanovič ebben az időben már Mikinek dolgozott, aki Sýkora helyét ígér(het)te neki.
Hányszor próbálták meg eltenni láb alól?
Kétszer. 1996 decemberében egy távcsövessel lőttek rá. De a szomszédját találták el. Szóval erre is figyeljünk ingatlanvásárláskor… Ezt követően csak testőrséggel mutatkozott. A halálos találkozóra azonban mégis egy szál sofőr kíséretében érkezett.
És Križanovič túlélte őt?
Igen, de nem sokkal. Egy HZDS-es képviselő lakása előtt felrobbantották a dzsippóját 1997. április 15-én. Vajon mit csinált ott?
Ki vette át a hatalmat Sýkora halála után?
Peter Čongrády. Árva gyerek volt, és katonai főiskolát végzett. A főnök sofőrjeként kezdte pályafutását. Nagyszombatot és Trencsént is befolyása alá vonta.
Ő még él?
Nem, 2004 szeptemberében egy pozsonyi pizzéria előtt nagyon csúnyán végezte, szó szerint szétlőtték a fejét.
És utána ki következett?
Hát, ő még él, a 11 között van.
Mivel gyanúsítják a most elfogott 11-eket?
Bűnszervezet létrehozásával, emberrablással, nyomásgyakorlással, közveszélyokozással, csalással, tiltott fegyverviseléssel és rongálással.
Mire számíthatnak?
Ha bebizonyosodik bűnösségük, egy részükre életfogytiglani börtönbüntetés vár, de min. 20 év. Persze, ez csak jogelmélet. Szlovákiában vagyunk.
2010. február 19. 06:30
Cinegék lépvesszőn – madártani gyorstalpaló avagy mi a különbség Szikora és Sýkora között
2010. február 04. 17:55
Miért fizessünk olyan szolgáltatásért, amelyet nem használunk avagy lashee és Attila bácsi a koncessziós díjról
Vasárnap úgy gondoltam, hétfőn, ha lesz időm, a koncessziós (rádió és televízió üzemben tartási) díjakról fogok írni. A téma ugyanis kellően populista, mindenkit érint, és két párt is brűgeti, a (még nem parlamenti) Sulík-féle SaS népszavaztatna róla, a (még, hehe) parlamenti Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió képviselője, Tomáš Galbavý pedig a folyó ülésen vetne véget neki.
Aztán a hétfő meg a kedd elég mozgalmasra sikeredett, így nem írtunk az üzemben tartási díjakról. De majd ma.
A politikusok természetesen nem azért akarják eltörölni ezeket a fizetni valókat, hogy e népnek jó legyen, mert ez őket nem különösebben foglalkoztatja, hanem, hogy a népnél jópontokat szerezzenek. Abban viszont igaza van Sulík komának, hogy ez a díj adójellegű, és nem szolidáris, mert a háromgyerekes, elvált szomszédasszony pont annyit fizet a Szlovák Rádió és a Szlovák Televízió üzemben tartásáért, mint a Pozsony belvárosában élő topmenedzser.
Ha akarunk HBO-t, Fishing and Huntingot, vagy, urambocsá’ egy pornócsatornát. akkor előfizetünk rá. Azt azonban, hogy a fenti médiumokra elő akarunk-e fizetni, vagy sem, a kutya nem kérdezte tőlünk: köteleztek rá bennünket. Felháborító állami hatalmaskodás. S ami még ennél is felháborítóbb: olyan termékért vesz el tőlünk pénzt az állam, amit nem is használunk. Vagy fogalmazzunk egyes számban: használok. Nem hallgatom a Szlovák Rádiót, nem nézek STV-t, legfeljebb olykor belenézek a híradóba, de egyre ritkábban. Ehhez képest az egész használatáért fizetek. Egy szó mint száz: szavaznék olyan pártra, amely azt mondaná, eltörli ezeket.
Na de, van a témának egy jelen sorok írójánál sokkal nagyobb tudora, ez pedig Attila bácsi, azaz Lovász Attila, az MR6 főszerkesztője. Alant idézném két kommentárját, nem teljes terjedelmében, hanem az eredeti webhelyre mutató linkkel, hogy clear legyen.
2006. 02.18, Új Szó
Uzsorás állam
A tavaly jóváhagyott büntető törvénykönyv 235. §-a az uzsorát a következőképpen fogalmazza meg: "Aki más kényszerhelyzetét, tájékozatlanságát, tapasztalatlanságát kihasználva olyan teljesítést követel, amelynek az ellenértéke nagy mértékben aránytalan, vagy aki ilyen teljesítést megvásárol vagy átvesz, egytől öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető." Aki tehát egy negyvenkoronás kinnlevőséget 5000 koronás szankcióval követel, vagy ilyen követelést átvesz, uzsora bűncselekményét követi el. A néha érthetetlen jogásznyelvet magyarra fordítva: a szlovák rádiós és televíziós előfizetési díj szankciói, azoknak behajtási kísérletei joggal ébresztik fel a gyanútlan Olvasóban is azt a feltételezést, hogy állami uzsorával állunk szemben a demokrácia 16. évében. Igaz, a probléma nem új keletű, hiszen a koncessziós törvény 1996-tól hatályos, de csak a múlt évben jutott el oda a nyilvántartását is megkérdőjelezhető módon vezető Szlovák Rádió, hogy többéves elmaradásokat (amelyek viszont néha csak két-három havi díjra vonatkoztak) egy maszek céggel akarta behajtani. Volt eset, amikor a szankció elérte a másfél millió koronát.
Mondhatnók, lett volna szíves a tisztelt kuncsaft becsületesen fizetni a negyven koronát, most nem lenne gond. Ez az érvelés viszont azonos azzal a jogértelmezéssel, amely a tyúklopást halállal büntetné. Az aránytalanság akkor is aránytalanság, ha fegyelmezetlen a polgár, esetleg ki akar bújni kötelezettségei alól. A rádió és a televízió koncessziós díja adójellegű, amióta létezik rádió és televízió. Az adót az adóhivatalnak kell kirónia és behajtania, nem egy magáncégnek. Tovább>>
És akkor a szerző hétfői írása hasonló témában
2010. 02.01., Új Szó
A koncesszió védelmében
Az SaS elnöke, Richard Sulík a múlt héten közölte, kezdeményezése elérte azt a támogatottságot, amelynél a parlamentnek kötelezően meg kell tárgyalnia a rádiós és televíziós előfizetési díjról készülő népszavazást. A lánykori nevén koncessziónak nevezett járulék a lakosság körében nem örvend nagy közkedveltségnek: ha lesz referendum és ha az érvényes lesz, az eredmény akár borítékolható is. Kérdezzük meg a polgárokat, akarnak-e valamiért fizetni, a válasz egyértelmű (lásd még: ún. szociális népszavazás Magyarországon).
Richard Sulík, az SaS elnöke még három éve vetette föl az ötletet, annak idején meg is indokolta. Indokai között szerepelt például az, hogy a koncessziós díjnak adójellege van, hogy a befizetés módja nem szolidáris, mert a díj egységes, s végül attól függetlenül kell fizetni, az ember médiafogyasztó-e vagy sem.
Amikor Sulíkék elkezdték az aláírásgyűjtést, még a régi előfizetői törvény volt érvényben, amely a vevőkészülékhez kötötte annak fizetését, a szankciók pedig – mint arról annak idején rengeteget írtunk – vérlázítóan magasak voltak, esetenként anyagi gondokat okoztak. Sőt, mindehhez jött még a közrádió és egy magán jogi iroda közötti szerződés, amelyben a rádió a díjat az irodával hajttatta volna be, az iroda meg lefölözte volna a hatalmas büntetéseket, de most ezt is hagyjuk. A Szlovák Rádió közben kiegyezett az irodával, a koncessziót pedig villanyórák alapján fizetjük. Tovább>>
E sorok írója valszeg négy év múlva is azt fogja gondolni, hogy az előfizetői díjat el kell törölni.
*****
És emiatt nem akarunk külön posztot írni, de az Appleblog ma egy nagyon fontos képet tett közzé, melyet Appleblog olvasóként és macesként én is szeretnék tovább népszerűsíteni. Nem csak Jack Bauer és Obi használ Mac-et.
2010. január 28. 20:45
így olvasnak szlovmagy sajtót a szlovák középiskolába járó magyar lányok
Középiskolás lány válasza arra a kérdésre egy közösségi oldalon, olvassa-e a szlovmagy újságot?
nemnagyon ertem amik oda vannak irva..mer nehez felfognom azto, mer megszoktam h szlovakot nezek..marmint tevet..
es akkor nehez megertenem a magyar ujsagokat..
18:13 szlovmagy újság
aha
hát ez szomorú
szlovák suliba jársz?
18:14 középiskolás lány
de am magyar vaok
A fenti beszélgetés nem a képzelet szüleménye. Már-már a bash.hu-ra kívánkozik. Szóval a szlovmagy sajtó lassan lehúzhatja a rolót.
*****
Az Új Szóban interjút olvashatunk Gyurgyík László szociológussal a népességfogyásról. Egy részlete:
Az biztos, hogy félmillió alá csökken a számunk?
Ez egyértelmű. A három meghatározó összetevő – a születések-halálozások, a migráció és az asszimiláció – közül, ha csak a születések és halálozások mutatóit nézzük, akkor míg az 1990-es években ez 2 ezer fős csökkenést jelentett összesen, a 2000-es években már évente több mint ezer fővel több magyar hal meg, mint ahány születik. Csak ebből az okból legalább 12 ezer fős a csökkenés. A legutóbbi számításaim szerint még ennél is magasabb, akár 22 ezer fős is lehet a természetes fogyás, mivel szerintem mintegy 20%-kal magasabb a magyarok halálozása, mint amit a központi statisztika képes kimutatni.
A teljes szöveg itt olvasható.
******
A gugli blogkeresőn utánanéztem, ki mindenki írt a tegnap este 19 órakor személyesen Steve Jobs által bemutatott iPadról. Sokan.
Hát, a MacBook Prommal nagyon meg vagyok elégedve, kiváló beruházás volt, de ezt az iPadot nem értem. Mi ez? Egy nagy telefon, mellyel nem lehet telefonálni? Értem a hívők lelkesedését, de én még az a generáció vagyok, melynek a számítógép(szerű képződmény) elsősorban munkaeszköz. Szal’ ilyet nem fogok venni.
2010. január 23. 23:00
Újabb blogmérföldkő
Blogtörténelmi pillanatnak lehettek tanúi azok, akik ma Új Szót vásároltak. Akik csak az Online-t olvassák, azok nem, mivel a Presszó melléklet nem kerül fel.
Ma az Új Szó 3 oldalas interjút közölt sixx-szel, a comment:com főbloggerével. Juhász László flogger kolléga tavalyi, úttörő, Pátria-beli blogbeszélgetését – melyről az évzáró összefoglalóban is beszámoltunk – nem számítva ez az első alkalom, hogy a szlovákiai magyar (nyomtatott) sajtóban valakivel azért beszélgetnek, mert blogger. Köszönjük, sixx és Borka Roland!
2009. november 27. 08:00
A szlovák közszolgálati oknyomozás vége?
Nos, a műsor számára nagy törés volt, mikor Eugén Kordát a Malina Hedvig-riport miatt kibaszták. Korda 2007. január 8-án jelentette be távozását a közszolgálati intézményből. A Hedviga I. és Hedviga II. c. riportjai miatt kellett mennie. Jellemző az STV hozzáállására, hogy be akartam linkelni ezeket, de a videótárban csak a jól ismert 404-es hibaüzenet fogadott. Pedig a szerző az Újságírói Díjon megkapta értük a legjobb tényfeltáró riportnak járó díjat. Ám a műsor Korda távozása után sem lett nézhetetlen, és pl. a TA3-ból távozó Ivan Brada kimondottan pozitív hozadéka lett a műsor számára. De hát a közszolgálati oknyomozás egy ilyen banánköztársaságban bajos dolog. Láthatjuk, hétfőnként a Reportéri ČT - most már a 112 előtt - bátra rámegy nagy állami genyaságokra is. A szlovák nem annyira, sőt…
Aztán a Kordát kirúgó Hreha eltűnt, nem lett belőle ČTK-főnök sem, pedig valakik nagyon akarták… És jött helyette ez a Nižňanský. Magyar billentyűzeten nehéz leírni a nevét. NiALT167ALT229anskALT236. A Reportérivel kapcsolatban több negatív megnyilvánulása is volt. Egyszer – lusta vagyok visszakeresni, mikor – azt mondta, hogy valakinek a „frajeriná”-jáért (ezt a szót használta) nem fognak büntetést fizetni. Aztán leállította a szociális vállalatokról szóló riport, aztán mikor a szakma felhördült, és a tévétanács is foglalkozott ezzel, akkor kénytelen volt engedni, hogy leadják. Láttam én is, semmi extra nem volt benne, arról szól, hogy a smeres bagázs hogyan lop, és hogyan számláznak körbe egymásnak.
Legutóbb pedig azzal állt elő – igaz, ehhez már nem volt pofája személyesen, ezért a programigazgató faszával verte a csalánt –, hogy decemberben nem lesz Reportéri. Takarékossági intézkedésekre hivatkozva leveszik a műsorról. S csak az ünnepi műsorstruktúra végén, azaz vmikor vízkereszt után jöhetnek vissza. Nižňanský azt szeretné, ha a "polgári publicisztika" felé k9zelítene a műsor. Így mondta. Občianska publicistika. Hogy ez mi a csoda, azt nem fejtette ki bővebben.
Úgy látszik, az oknyomozás - a társadalmon kívül - egyik, tévék mögött álló nagy pénzügyi óriásnak sem jó. A JOJ-on már rég nincs, azt hiszem, Črepiny volt a címe. A TA3 is becsukta a Čierny Petert. Maradt a Reportéri az STV-n, és a Markízán a Paľba. Most már csak ez az utóbbi.
(És akkor abba már ne is menjünk bele, hogy olyan könyvek már rég nem születnek, mint pl. Végh Antal: Erdőháton, Nyíren c. opusza 1972-ből, vagy Moldova György elborulása előtti, vállalható írásai. Az ezekben levő buzizásról és cigányozásról, mi több, cigány buzikurvázásról - bizony! - tervezünk egy külön posztot, de hát a munka...)
Volt ügye a Fülöp-szigeteken az a borzalmas mészárlás. Maguindanao tartományban 57 embert gyilkoltak meg. (Megyei választások nálunk és más nemzeteknél...) Az 57 áldozatból 27 újságíró volt. Szlovákiával szemben a Fülöp-szigeteken veszélyes dolog regionális tudósítónak lenni. Nyugodjanak békében!
Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.
Utolsó kommentek