tg-ltatsthtetet-06-01

Hogy Robert Fico egy barom, nem érdemes leírni, mivel a kijelentésben semmi újdonság nincs, és már tömegek jegyezték le e sorok íróját megelőzően. Azonban vessünk egy pillantást arra, hogyan képzeli el a sajtót az utóbbi időben az igazságügyi miniszterrel együtt gyanús sikerességgel szarrá perlő Robert Fico annak működését.

 

Azt hiszem, gratulálhatunk a köztársaságielnök-választás igazi győztesének. Ez pedig nem Ivan Gašparovič, aki a papírforma szerint nyert. Nem Iveta Radičová, aki a vártnál kisebb különbséggel lett második. Nem Franitšek Mikloško, aki a hihetetlenül szar kampánya ellenére is harmadik lett. Nem az ellenzék, ahogy Csáky Pál mondta. A választások igazi győztese a Sme című polgári liberális napilap. Az ország két legerősebb televíziója, az örök piacvezető Markíza, és az örök második Joj is úgy látta jónak, hogy nézőiknek az lesz a legjobb, ha választási műsoraikban a Sme kommentátorai fogják megmondani a trút. A Markízán Marián Leško, a Jojon Ivan Štulajter osztotta az észt. Azaz a két legnagyobb tévé úgy gondolta, hogy nem a Pravda, nem a Hospodárske noviny, nem a Nový čas, nem a Plus 1 deň - a magyar lapokat és portálokat ne is említsük, mert azokat a szlovák sajtó nem is veszi sajtószámba -, hanem pont a Sme kommentátorai tudják az istenadta tévénézőnek a legjobban elmagyarázni, mi van a képernyőn. Némi irigységgel vegyülő kézszorítás a kollégáknak.

***

A maximális politikai korrektségre törekvő hírt olvasok az Új Szó Onlájnon. A hír arról szól, hogy Gál Sándor Pulitzer-díjat, méghozzá nem is akármilyent, hanem életműdíjat  kapott. A hír mellett rövid figyelmeztetés: bassza meg, hogy-hogynem van egy Alexander Gál, aki ugyanakkor született, mint a mienk, és ügynök volt. Emberek, mekkora a valószínűsége annak, hogy két azonos nevű ember azonos napon születik, az egyik ügynök, a másik nem?

Egy korábbi alkalommal már írtunk egy jeles kisebbségi blogról. Most vessük tekintetünket Erdélyország felé, akár felhangzott a szó, akár nem, mindenesetre Sólyom apánk most odamegy. Hajrá, Laci bácsi!

A kukker.ro videómegosztó népszerűségét valószínűleg a Székely nyelvlecke magyaroknak sorozat  alapozta meg, mert a székely, az nekünk olyan egzotikus. Hogy miért, abba most ne menjünk bele, nyilván a sztereotípiák okán, mert aki még sosem látott székelyt, azt is tudja, hogy miután a Hargitán megáztatta sós könnyeivel a kisebbségi lét keserű kenyerét, és a pályinka kísérőjeként megevett egy oldal szalonnát, bicska nélkül, csak úgy harapva, kaszára kap, s egymaga űz ki egy oláh nehézvasas századot Csaba királyfi szent földjéről. Hát ezért.

Nem ilyen szellemben kíván Erdéllyel foglalkozni a magát Erdélyi Magyar Hírvivőként meghatározó fuszulyka blog. Figyeljünk oda rá.

És ha már a székelyeknél tartunk, úgyis elég durva volt ez hét, két mészárlás, nyelvtörvény, rendkívüli parlamenti ülés, másfél órás Fico-szónoklattal súlyosbítva, házelnöki találkozó, és a hétvégén sem lazíthatunk, mert menetelni fognak Pozsonyban a faszisták, legalább gyenge három percre kapcsoljunk ki, avagy hogy győzték le a székelyek a dáko-cigányokat?

Hogy e sorok írója nem Robert Fico feltétlen híve, az azt hiszem, már korábban kiderült. A hét szerdai híre egyértelműen Balog Zoltán és bizottsága pozsonyi látogatása volt. Azonban szerdán még egy fontos dolog történt, melyre most szeretnénk visszatérni, mert most van rá időnk.

A kormány szerdai ülésén elfogadta, hogy a különösen súlyos bűncselekmények elkövetői egy évvel tovább lehessenek vizsgálati fogságban, mint a nagy átlag. A kormány egyúttal egyetértett azzal is, hogy a törvénymódosítást rövidített törvénykezési eljárásban tárgyalják. Azaz ne hónapokig tartson elfogadtatni, hanem sitty-sutty meglegyen.

A törvénymódosítást beterjesztő igazságügyi minisztérium jogmagyarázata szerint a módosítás célja"az emberek és vagyonuk védelme az olyan, különösen súlyos elkövetők elől, akiket 25 évre, vagy akár életfogytiglani börtönbüntetésre is ítélhetnek".  Ez azt jelentené, hogy a vizsgálati fogság ideje négyről öt évre emelkedne.

A az emberek életének és vagyonának védelme nagyon szép dolog, azt hiszem, akinek van élete és van vagyona, csak egyetérteni tud a törvénnyel. De! Ne legyünk már tudatlanok, a lóláb most is kilóg: egyértelmű, hogy a törvénymódosítás azért született meg, hogy Róbert Okoličány ne kerülhessen szabadlábra. Okolicány a kelet-szlovákiai alvilág egyik meghatározó "családfője", a Borža-klán örök kritikusa, ám a bírálat eszközei ebben a műfajban nem a szóvirágok, hanem minimum a bézbólütők, Okolicányéknál olykor a géppisztoly is. Okolicányt elítélték, életfogytra,  de fellebbezett, és ha április 13-ig nem születik döntés az ügyében, az életfogytiglanra ítélt bűnöző kisétálhat a börtönből.

Nyilván Okoličánynak nem kellene szabadlábon mászkálnia. De a sebes törvényelfogadás minimum két kérdésirányt felvet. Mekkora a jogbiztonság abban az országban, ahogy ad hoc hoznak bűnözőkre ráhúzható paragarafusokat, hisz ugyanilyent már Mikuláš Černákkal is csináltak. (Nem is beszélve arról, hogy mi van, ha valaki netán ártatlanul ül 5 évig vizsgálatiban, ami ugyebár nem büntetés.)
A másik pedig: a folytos suszterozás helyett nem lenne jobb, ha a bíróságok munkáját tennék hatékonyabbá? Ha nem ítélkezhetnének olyan bírók, akik ellen eljárás van folyamatban? Ha megszűnne a szervezett bűnözés és a bíróságok összefonódása? Ha eltörölnék a rengeteg obstrukciós lehetőséget? Ha nem lenne annyi eljárási hiba. Vegyük például az Adamčo-ügyet. Branislav Adamčot Marián Karcel meggyilkolása miatt jogerősen elítéltek, 25 évet kapott, de ezt a Legfelsőbb Bíróság eljárási hibák miatt 15 évre csökkentette. Alapból röhej, hogy egy gyilkosságot 15 évvel meg lehet úszni, sőt kevesebbel. De hogy a 15 azért 15, mert egy bíró elkúrt valamit...

 

Nézzük meg a járművet:

 

 

 

 

(Mobiltelefonnal készült, alacsony minőségű felvételek.)