tg-ltatsthtetet-06-01

Nemrégiben Méla Béla írt egy bejegyzést A Cozma-gyilkosság margójára címmel. Ebben még különösebb újdonság nem lenne, a Cozma-gyilkosságról kurva sokan írtak posztot. A bejegyzés egyébként korrekt. S hozzá születtek kommentek is. Mindjárt az elsőt ide is másolom:

1. utca embere  |  February 16th, 2009 at 8:10 am
Mi van Béla ? Csak a jó messzi példákkal mersz Te is előhuzakodni ? Ja, mert Enying messze van ( bevallom eddig aztsem tudtam hogy van ilyen falu, hála istennek ).
Ez jellemző rátok riporterek “, ahelyett hogy oknyomozók lennétek csak neoliberális vinyogók vagytok, egy b.szari alakok ( tisztelet a kivételnek ) akik csak akkor mernek valamit valakiről leirni ha az illető már halott vagy már rácsok mögött van ” ! És ez jellemző rátok, sunyi kis megalkuvó, minden mögött szenzáációt ls egyben pénz-hasznot kiszagolgatók ! A komáromi enyingiekről miért nem mer senk sem irni ? Ja hogy azok túl közel vannak, valahol az autóbusz állomás környékén, ja az már ” helyi ” probléma, vagyis itt addig nincs is probléma még nem egy politikus parasztot vagy idegen sportolót kaszabolnak le ! Ugye ? A fát meg vágja a hátán a kispolgár, ingyen ? Vagy netán ingyen mi irjuk meg az ujságirók helyeta problémát ? Neröhögtess képviselő úr ! Ezzel a cikkel csak kinevetteted magad, ez jőtanács ! Lerágott csont !

Ez lesz mai témának. Nem ez a helyesírási hibáktól hemzsegő, primitív hozzászólás, hanem a jelenség. Az utca embere azt kifogásolja, hogy egy helyi hírportál nem ír a helyi Enyigekről. Merthogy szerinte vannak. Vannak, ez tény. De mit kezdjen a szervezett bűnözéssel egy helyi lap? Legyünk realisták: nálunk nagy részük semmit, vagy nagyon keveset.

A hazai - az egyszerűség kedvéért maradjunk a nyomtatottnál - sajtót (a női magazinok és az autós újságok, valamint az FHM most nem téma, jó?) durván három csoportra oszthatjuk. Vannak a pozsonyi, központi lapok - a véleményformálók: Sme, Pravda, Hospodárske noviny, Új Szó (ez utóbbi helyzete specifikus, lévén, hogy Turócszentmártonban nagyon kevesen olvassák, de ez most nem tárgy a jelen bejegyzésnek), és a két, egymást ölve az előzőktől is olvasókat elszipkázó könnyedebb, vagy, ha úgy tetszik bulvár: a megingathatatlan piacvezető Nový čas, és a piacvezetőt megingatni akaró Plus 1 deň. Ezeknek van pozsonyi szerkesztőségük, és jól-rosszul kiépített regionális tudósítói hálózatuk, fotóval, videóval. (Meg persze vannak oknyomozásba belemenő hetilapok, pl. Týždeň, vagy a Plus 7 dní, ez utóbbi ugyanebben a felállásban működve, és a Pluskánál régiós arcok is írnak elég kemény dolgokat.)

Aztán vannak a regionális lapok, regionális napilapból csak egy van (ami tulajdonképpen hat), Kelet-Szlovákiában a Korzár, ill. vannak regionális hetilapok (pár itt).

S végül vannak a tényleg helyi lapok, melyek önkormányzati fenntartásúak, vagy magánkézben vannak.

A kérdés - ismételjük meg újra - mit tudnak tenni ezek a (szervezett) bűnözéssel?

A nagy, országos lapok régiós tudósítója jobb helyzetben van, mint mondjuk egy városi lap szerkesztője. Mert maga mögött tudhatja a nagy, távoli kiadói csoport támogatását. Ha van valami olyan maffiaügy, amit saját, jól felfogott érdekében nem akar - nem mer - megírni, ezt jelezheti a pozsonyi központ felé, megszerezi a háttérinfókat, leegyezi az interjúkat, és aztán a fővárosi "centrálából" kiszáll az oknyomozó sztárriporter, felgöngyölíti a dolgot, (vagy nem, mindenesetre) ír róla egy vagy több cikket, és tovább él Pozsony boldog anonimitásában. Ugyanez a helyzet a pozsonyi nagy ügyekkel.

Sajnos azonban, a legtöbbször ennyi történik, és ahogy Nagy Feró mondta a mára klasszikussá vált állatmesében: és ennyiben maradtunk, jó éjszakát, gyerekek. Szlovákia nem Amerika, ahol a The Washington Post elnököt tud buktatni, nálunk a sajtó még senkit sem késztetett lemondásra, vagy nem úgy (persze, ez sok minden függvénye, nem helyénvaló tehát a túlzó leegyszerűsítés.) Ugyanígy a rendőrségnek kötelessége lenne megvizsgálni minden olyan bűncselekmény körülményeit, amelyről tudomást szerez, akár a sajtóból is. Ehhez képest nem törik össze magukat, arra hivatkozva, hogy nem történt feljelentés. De hát vannak dolgok, melyek hivatalból üldözendők…

A regionális és a helyi lapok ezzel szemben esélytelenek. Ha mondjuk a Komáromi Lapok, a Dunaszerdahelyi Hírnök, vagy a Bátorkeszi Alap, esetleg a Somorja és vidéke megírja valakiről, hogy XY kibaszott maffiózó, a benzinkútja mellett lányokat futtat, drogot árul, a WC-ben pedig hasadóanyaggal üzletel, azt elolvassa párezer ember. Legfeljebb annyit mondanak, hogy hát igen, jól megírta (de a dolgot a faluban/városban amúgy is mindenki tudta, csak senki nem csinál semmit), oszt over. A szerző kap havi tízezer koronát, és esetleg a szélvédőjét is betörik (netán az arcát).

Ugyanez a helyzet a regionális lapokkal, csak kicsit nagyobba. Nem véletlen, hogy a Šalinger-ügyről a zsolnai regionális lap nem törte össze magát, hogy tudósítson, csak most, amikor František már évek óta nehéz vasban van. Mert ezekben a lapokban nincs az a pénz, amiért ezt megérje. Valszeg a Bummban sincs, de természetesen egyik hazai magyar portálon sem látom a népet egyébként kétségkívül foglalkoztató tényfeltáró írásokat a szervezett bűnözés és a megyei önkormányzat összefonódásáról (elméleti példa). 

S most tehetnénk fel a kérdést, hogy ez nem meggyőződés, hanem pénz kérdése? Nos, igen. Persze, kell szeretni is ezt a dzsobot, de azt nem nehéz. A másik oldalon viszont érezni kell az anyagi, a lét- és jogbiztonságot is. Azt, hogy aki a cigánysoron, vagy a szenci villanegyedben egy szál diktafonba kérdezgeti az ott lakókat, hogy hol lakik az, aki kurvákat futtat, többet keressen, mint a parlamenti tudósító, akinek legfeljebb annyit mondanak, hogy nem nyilatkozom, de megütni 15 évente egyszer akarják csak. Azt, hogy ha fel akarják gyújtani a házát,  akkor arról egy ország tudjon, és a belügyminiszter foglalkozzon az ügyével. Azt, hogyha leírja, hogy az iskolafelújításra szánt mész felét a polgármester pincéjénél rakták le, és az bepereli őt, akkor a legjobb pozsonyi ügyvédek szálljanak szembe a kiadó költségén a polgármester nem különben jó pozsonyi ügyvédeivel. Ahol ezt biztosítani tudják, ott van oknyomozás. Ahol meg nem, ott marad továbbra is az, hogy: A megyefőnök egy korrupt geci - írja 14. számában a Plus 7 dní.

És befejezésként: aki ilyen dolgokba belemegy, a fentiek mellett sem érezheti magát biztonságban, akkor sem, ha a legnagyobbaknak dolgozik. Lásd Patrik Hermant.

A konkrét bejegyzéstől elvonatkoztatva tehát általánosságában szemlélve a kommentezőnek lényegileg igaza van: nincs helyi oknyomozás, tényfeltárás.

A múlt héten két "fegyveres" dolog történt, de akkut időhiány miatt olyan a viszonyunk az aktuális témákhoz, mint Fábry Sándor édesanyjának a kenyérhez. Az egyiket vasárnap úgy-ahogy megírtuk, a másik is legalább ekkora horderejű, bár folyamatszerűségében szemlélve még nagyobb.

Az általam egyáltalán nem kedvelt, korábban a Speciális Bíróság megszüntetésére szerencsére sikertelenül törő, alkotmánybíró-jelölt, a Pravdát milliókra perlő, bírói osztály neki nem tetsző részét szanaszerte szopató, jó húzást csak önkielégítés közben csináló Štefan Harabin igazságügy-miniszter felszámolta a katonai igazságszolgáltatást. Hát, ezek után Szlovákia biztos nem pályázhat arra, hogy franchise-ban megvegye az NCIS-t: ehhez nemcsak a tengerészet, hanem a hadbíróság (ugye, milyen jó szó, és el fog felejtődni, mint a dunai nagy árvíz után a buzgár) is hiányzik. Bírák civilbe, oszolj!

Štefan Harabin nem párttag, bíróként nem is lehetne az, de a HZDS jelölte őt posztjára, és Vladimír Mečiar kormányzása idején lett a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Miniszterként csendben átalakítja az egész bírói/bírósági rendszert, de mivel kevés az ehhez igazán értő újságíró, ezt javarészt zavartalanul teheti. Az őt jelölő párt által delegált Ján Kovarčík  parlamenti képviselő 2007 novemberében terjesztette a törvényhozás védelmi bizottsága elé azt a javaslatát, hogy a rendőrség, a vasúti rendőrség, a Szlovák Információs Szolgálat, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a vám- és pénzügyőrség  és a büntetés-végrehajtás  dolgozói felett ne a katonai, hanem a polgári bíróságok ítélkezzenek. A bizottsági ülésen jelenlevő ellenzéki képviselők nem tiltakoztak ez ellen. Robert Kaliňák belügyminiszter szerint pedig egyenesen az Európai unió elvárása, hogy a rendőrök felett ne a katonai igazságszolgáltatás ítélkezzen. Kaliňák nyilván egy fasz, ezt eddig is tudtuk. A bizottság egyébként érdekes vezetője, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke, a Bugár Béla ötvenesén is jelen levő Rudolf Pučík  (a negyedik képen, mellette az egészet levezénylő Ján Kovarčík) azonban megjegyezte, ha a parlament elfogadja ezt, akkor a katonai bíróságoknak bealkonyul. Kis hazánknak ui. van vagy 20 ezer fős hadserege. Ha belegondolunk, hogy egy 20 ezer fős városban mennyi bűncselekmény történik..., arra kétségkívül nem kell 3+1 bíróság.

2008 februárjában Kovarčík benyújtotta javaslatát a rendőrök jogállásáról szóló törvény módosításához. Daniel "Voltszavaztvásárlás" Lipšic ekkor már tiltakozott, Peter Miššík SDKÚ-s honatya pedig megjegyezte, ez ugyanaz, mint a Speciális Bíróság bezárása, csak pepitában. Aztán csönd.

Tavaly augusztusban Harabin miniszter nyilatkozik egy okosat: mely szerint "A katonai bíróságok fenntartása olyan luxus, amit még Kuvait sem engedhet meg magának". (Adatok Kuvait fegyveres erőiről itt.)
Aztán kisebb koalíciós villongás, Emil Vestenický (SNS) módosító javaslattal próbálja menteni a katonai bíróságokat, a védelmi bizottságban  mutatkozik is némi hajlandóság, de hát ki tudja, mi dőlt el a führerek koalíciós egyeztetésén, Vladimír Mečiar, az öreg gazda mit mondhatott, melynek hatására aztán szerdán, február 11-én nemhogy a koalíció, de még az ellenzéki Magyar Koalíció Pártja is megszavazza a katonai bíróságok megszűnéséről szóló törvényt. A dologról egy rövid hírügynökségi tudósítás itt.

A hibát nem most, a katonai bíróságok felszámolásával követték el, hanem azzal, amikor az egyéb fegyveres testületek tagjait kivonták a katonai bíróságok joghatósága alól. Éppen a rendőrök feletti ítélkezés jogát kellett volna megtartani a katonai bíróságok hatáskörében. Gondoljunk csak bele: egy helyi rendőr hány ponton fonódik össze a helyi bírósággal és ügyészséggel? Hisz kis túlzással naponta visz be gyanúsítottakat oda. A helyi ügyészek és a vezető beosztású rendőrök együtt söröznek. Ki van csukva, hogy mondjuk az Érsekújvári Járásbíróságon egy érsekújvári rendőr ugyanolyan büntetést kapjon, mint az érsekújvári zöldséges. Hisz egy büntetőbíró nagyon is tudja, hogy ki a "jó zsaru". Éppen ezért az állami rendőrség esetében sokkal indokoltabb lett volna a korábbi állapot fenntartása, mint a többi fegyveres testület esetében.

A fegyveres testületek dolgozói különleges emberek, mert külön törvény rendelkezik róluk, míg mondjuk az autószerelőkről, a virágkertészekről vagy a lakodalmi zenészekről nem. Hatalom összpontosul a kezükben, az igazoltatástól a fegyverhasználatig terjedő, nagyon széles spektrumon. Éppen ezért jó lett volna, ha a különlegességüket a felelősségre vonáskor is megőrzik.

A kuvaitos példához meg annyit, hogy az Egyesült Államoknak, Izraelnek, Oroszországnak, de mondjuk a szomszédos Magyarországnak is van katonai bírósága. Csehországnak viszont nincs. Lehet elmélkedni, hogy mi lett volna, ha…, de április elsejétől ez most már így lesz.