tg-ltatsthtetet-06-01

A Pravda hétfői száma a szlovák stand up comedyről közöl összeállítást.  A szerző, Milan Čupka egyik írása interjú egy ismert amerikai szövegdobozzal, a másikban az aktuális szlovák helyzetet ismerteti, a harmadik cikk pedig egy riport egy előadásról, ahol a végén amatőrök is próbálkozhatnak. Nekünk, magyaroknak van Showder Klubunk, így a szlovák stand up nem kell, hogy lázba hozzon - kérdés, mennyi "magyar" poénjuk lehet -, de a jelenség mindenképp érdekes. Az írás kiemeli, hogy míg Csehországban már önálló stand up tévéműsor van, addig nálunk egyelőre alternak számít a dolog, és klubokra korlátozódik.

A Szlovák Nemzeti Párt tovább szeretné csiszolni a nyelvtörvényt, az angol szavakat is kiűznék a szlovákból. A javaslatot nyilván nem fogják elfogadni, de ha elfogadnák, akkor a plakátok Postav sa veselohra címmel hívogathatnák a nézőket az előadásokra.

Ma és holnap a sajtó széles terjedelemben foglalkozott/fog foglakozni azzal, hogy a Velencei Bizottság - pontos nevén a Joggal a Demokráciáért Európai Bizottság, az ET alkotmányozási kérdésekben tevékenykedő tanácsadó szervezete - Szlovákiában vizsgálódik, nyelvtörvényügyben. A szlovmagy újságban címoldalon szerepel, a szlovmagy portálokon kiemelt helyen áll, s valószínű, hogy a szlovák lapok sem az utolsó oldalon fogják hozni. Pedig az egész nem egyéb, mint afféle uniós szarpofozás. A három alkotmányjogász - akiknek Bugár Béla szerint nagyon pontatlan infói voltak - idejön, hümmög valamit, majd hazamegy, s hónapok múlva - már a másik választásba hajlóan - ír egy jelentést. Ezt majd mindkét fél a saját győzelmeként értékeli, s úgy értelmezi, ahogy akarja, ahogy a Knut nevű fószer összes nyilatkozatával is történt eddig. És az élet megy tovább.

A múlt héten építésüggyel foglalkoztunk, megállapítottuk, hogy a komáromi Selye János Gimnázium vakolata nincs a legjobb állapotban, s mindezt csak államnyelven tudatják. (Aki lemaradt róla, annak alant, vagy itt és itt.)

A minap Mo.-ra mentem, s utam az egyházi óvoda mellett vezetett el. Megosztom olvasóimmal, mit láttam:

Sajnálom, hogy a vakolat nincs a legjobb állapotban, de legalább magyarul is tudatják. (Ezzel befejeztük a vakolatos bejegyzéseket, a közeljövőben nem kívánunk profilt váltani. Viszont mindenkinek ajánlom ezt a vakolaton túlra mutató posztot, melyet valszeg a nagy sikerre való tekintettel gazdája rekontextualizált  is új blogjában.)

Kutyák ugatása soxor nem hallik az égig, de van, hogy igen.

A fanfárok elmaradnak, mivel az lett volna a normális, ha az erről szóló posztnak meg sem kell születnie, mert eleve ott a magyar felirat.

A fotóért köszönet Méla Béla blogger kollégának. (Aki tudja, melyik nap került ki, írja meg kommentbe. Egy biztos: ez szerda 13 óra után történt, mert akkor jártam arra, és még nem volt kint.)