tg-ltatsthtetet-06-01

Vajon miről tárgyalt Bugár Bélával, a Most-Híd elnökével és a parlament alelnökével Vladimír Mečiar, a parlamenten kívüli Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke? – bizonyosan sokan teszik fel ezt a kérdést.

Még ha elhisszük is Bugárnak, hogy Mečiar személyes ügyben kereste fel, furdalhatja az oldalunkat a kíváncsiság: a titkosszolgálatot saját céljaira felhasználó, bűnözőknek amnesztiát adó, a kisebbségi oktatási rendszert az SNS kénye-kedvének kiszolgáltató véresszájú magyarfaló veterán politikusnak, a nyugdíjas asszonyok egykori bálványának milyen személyes dolga lehet a korrekt, együttműködő politikus szerepében tetszelegni szerető Lebo Bélával. Nem mintha Mečiarral találkozni bűn lenne. Mindenki azt gondolhat róla, amit akar, ám ettől ő még ugyanolyan állampolgár, mint bármelyikünk, s bár sok dolog miatt elítéljük őt, elítélve mégsem volt. Pedig lehet, hogy ráférne.

Ami ebben az egész találkozásügyben a legzavaróbb, az a megszervezettsége, teatralitása. Mečiar éppen akkor ment a parlamentbe, amikor az egy négyzetméterre eső tudósítók száma vetekedett a biztonságiakéval. Átcsörtetett az újságírók gyűrűjén, talán még pironkodott is, hogy az intézménybe, melybe szinte az elmúlt húsz évben szabad bejárása volt, most ugyanolyan látogatói kártyával kellett bemennie, mint egy bátorkeszi vagy nagymácsédi iskolás vagy nyugdíjas látogatócsoport tagjának, majd elnyelte őt a lift. Ha Bugár szeretett volna valamit Mečiartól, elautózhatott volna az Elektra villához, ha éppen nem kapják el azt a pillanatot, amikor behajt a távműködtetésű kapun, sosem derül ki a találkozó ténye. Ha pedig Mečiar kereste Bugárt – a hivatalos verzió szerint –, Somorja legelőkelőbb szállodájának különtermében is megihattak volna egy kávét, s csak az őket kiszolgáló pincér tudta volna. Bármi volt is a találkozó tárgya, annál sokkal fontosabb volt, hogy beszéljenek róla, hogy benne legyen az esti híradókban, a másnapi lapokban. Tán’ ennyire hiányzik a parlamenti csaták agg hadfijának a kamerák pontfénye és a fényképezőgépek kattogása, vagy ez csak mesterségesen keltett zaj a kommunikációs térben, gumicsont a sajtónak és a népnek?

Ma a TA3 hírtelevízió adásában két olyan vágóképet is mutattak, melyen a parlamenti patkóban a Sme kommentátorából a második Dzurinda-kormány szociális államtitkárává, majd egy think thank vezető elemzőjévé, végül a Dzurinda-párt parlamenti képviselőjévé lett Miroslav Beblavýt mutatták. A képviselő előtt bizony nem a mások előtt is látható, fekete, Lenovo ThinkPad T410 figyelt, hanem egy alumínium házban nyugvó gép. Az biza egy MacBook Pro volt. Jó ízlésre vall.
- - - - - - - - - -
A nap hőse a hídas Józsi, aki állítólag annyira azért nem akart miniszter lenni, de sokat nyaggatták, így beadta a derekát. Nos, Nagy József kommunikációs csapata az alakulás napján komoly segítséget kapott a testvéri Simon-tárcától, akinek József az első nap nem mulasztott el beszólni az erdőkkel kapcsolatban. Reggel Juraj Kádaštól a következő mail érkezett a szerkesztőségi postaládámba:

Mgr. Katarína Ďurica ku dňu  2.11. 2010 opúšťa post hovorkyne Ministerstva pôdohospodárstva a rozvoja vidieka SR a stáva sa hovorkyňou Ministerstva životného prostredia SR. Týmto krokom sa realizuje potreba kvalifikovaných pracovníkov a zlepšenie komunikácie na novovzniknutom ministerstve.
Prosíme redakcie a zástupcov médií, aby sa so všetkými otázkami a požiadavkami, ktoré sa týkajú problematiky pôdohospodárstva, rozvoja vidieka a súvisiacich tém, obrátili výhradne na Odbor komunikácie s médiami MP a RV SR.

Ez felfelé buktatásnak hat, de azt hallottam, nem így volt. Igazából Teddy tudná megmondani, de ő már nem kommentel blogokon, csak ministrál...

Na de nini, ki ez a magas ember József mellett ezen a képen? Korábban írtunk róla. Attila bácsi átállt a másik oldalra.

A kisfilm polgári kezdeményezésre, a Vox Juventae, a Diákhálózat és magánszemélyek támogatásával készült. A kezdeményezők a nyelvhasználat népszerűsítése mellett az egyéni adakozás, filantrópia fontosságát és életképességét is szeretnék demonstrálni.
hasznaldanyelved@gmail.com

A fenti ismertető áll az alábbi kisfilm alatt a YouTube-on. A "Felvidék, én így szeretlek" nekem nem tetszett, ezért nem foglalkoztam vele. Az igenek itt is visszafogottak, aki jött már ki nehéz vizsgáról, vagy éppen zsákolt (a kosárpályán vagy az ágyban), az nem így mondja, hogy igen, de ettől most vonatkoztassunk el. A filmben egy újságíró kolléga is feltűnik amatőr színészként. Akinek tetszik, terjessze, és persze beszéljen magyarul.

-------------------------

És emiatt nem írunk új posztot, de az Aspekt szerkesztőségének figyelmébe ajánlanám a következőket. Daniel Krajcer kulturális és idegenforgalmi miniszter ma így reagálta le Pfundtner Edit (Most-Híd) parlamenti képviselő hozzászólását a nyelvtörvény-módosítás vitájához: "Som džentlmen, a preto tolerujem dámam aj niektoré emócie. Aj keď sú na úkor politickej korektnosti". Én nem ismerem Pfundtner Editet, semmit se tudok róla, egyetlen történetem vele kapcsolatban, hogy amikor megválasztották, akkor a helyszínen tartózkodó kollégának sms-ben kellett elküldenie a nevét, mert harmadszor sem tudtam diktálás után leírni a zmrzlina-szerű mássalhangzó-torlódás miatt, a parlamentben nem sokat tett le az asztalra eddig (a legaktívabban az OKS-es hidászok), de ez egy primitív fallokrata hozzászólás volt a liberális Krajcer részéről. Nő is, ráadásul szőke, biztos csak egy hisztérikus picsa lehet, gondolhatta a miniszter, és ennek hangot is adott, visszavetve ezzel a törvényhozást a nemek közti egyenlőség előtti időbe. Bravó!

A Most-Híd szerint a nyelvtörvény módosításával vége a félelem időszakának, az MKP szerint ez továbbra is tart. Szerintem mindkét párt rossz megközelítését választotta a dolgoknak, mert pl. sokan előtte se féltek, és most se félnek. (Biztos voltak, akik szarul érezték magukat tőle, de a legtöbb ember életébe az egyértelműen a nyelvi imperializmus szándékával létrehozott jogszabály nem avatkozott be, bár mentegetni semmiképp nem szeretnénk, korábban soxor leírtuk, mit gondolunk róla.) Szal hagyjuk már ezt az elemi ösztönökre való rájátszást.

Hanem nézzünk egy apróságot. Szerdán-csütörtökön még elfogadhatatlanok voltak a bírságok a párt számára. Pénteken pedig Bugár Béla azt nyilatkozta, ésszerű kompromisszum született.  Mi változott? - tehetnénk fel a kérdést. Persze, a már-már vicc kategóriába tartozó színházi szünetben történt megbeszélésen nem voltunk ott, és a Koalíciós Tanácson sem ültünk bent. De Daniel Krajcer azt nyilatkozta: semmi. Nézzünk bele a sajtótájékoztatóba, tekerjük át, és az újságírói kérdéseknél hallgassuk meg Katarína Ottová kérdését, mely pont ezt firtatja. A kérdésre felelve a miniszter azt mondja, a pénteken elfogadott változat = a csütörtökivel. Egyikük nyilván rosszul tudja.

*****
Olvasom Gustáv Murín legújabb könyvét.  T-től kaptam. Kicsit az előző két kötetre hasonlít. Még nem fejeztem be, de olyan menzakoszt-jellegű: nem rossz, nem rossz, de nem is jó. Valszeg majd részletesen is írunk róla, ha befejeztük, és időnk engedi.
*****
Kíváncsi vagyok, milyen hatása lesz annak, hogy a rendőrség mától bejelenti, hol mérik a sebességet. Azt csak üdvözölni tudjuk, hogy Spišiak kiparancsolta a bokorból a rendőröket.
Ami engem az első ilyen jelentést böngészve meglepett, az az, hogy milyen sok helyen mérnek. Pl. csak ma, csak a Lévai járásban 16 helyen. Gondolta a fene.
*****
Dermedt arccal olvasom Bugár Béla nyilatkozatát: „Sajnálatosnak tartom, hogy a magyar kormány egy szlovákiai magyar parlamenti párt véleményére nem kíváncsi". (A teljes cikk itt. A jelenséget most nem kívánjuk kommentálni, sztem jobb lenne, ha találkoznának.)  Ej no, de önérzetesek vagyunk. Most akkor magyar, vagy nem magyar?  A magyar újságban magyar, a szlovákban nem?
*****
Nem lehet nem észrevenni, hogy milyen dekoratív staff kíséri az EBESZ kisebbségi főbiztosát:

forrás: mkp.sk

*****
Nyelvtörvénnyel kezdtük, nyelvtörvénnyel is fejezzük be ma. A SZMK tegnap állásfoglalást tett közzé a nyelvtörvényről. Mi is segítünk terjeszteni:

"A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala állásfoglalása az SZK kormánya által 2010. szeptember 24-én javasolt államnyelvtörvény-módosítással kapcsolatban
2010. 09. 28.

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Koordinációs Bizottsága megkülönböztetett figyelemmel kísérte, az ún. államnyelvtörvény (a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 270/1995 sz. törvény) körül kialakult vitát, és tüzetesen áttanulmányozta a kormány által jóváhagyott módosító javaslatokat. Amennyiben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa is megszavazza ezeket a módosító javaslatokat, a törvény szigora néhány esetben ugyan árnyalatnyit enyhül, alapjaiban azonban nem módosul, a kisebbségek nyelvhasználatát továbbra is hátrányosan érinti és félreértelmezésekre adhat lehetőséget.
Szeretnénk rámutatni, hogy az államnyelvtörvény eredeti filozófiája megmaradt. A törvény továbbra is egyedüli és felsőbbrendű nyelvi normaként kezeli a szlovák nyelvet nemcsak a hivatalos érintkezésben, hanem a közélet és a magánélet egyes területein is. Továbbra is tilt, büntet és félelmet kelt.
A kormány által elfogadott javaslat meglepő módon kiterjeszti a pénzbüntetéssel sújtható alanyok körét. A tervezet szerint, elvileg, magánszemélyek is büntethetők. Megítélésünk szerint, ez komoly visszalépést jelent a nyelvtörvény korábbi változatához képest is. A magánszemélyek nemcsak az élet, az egészség, a vagyon védelmével kapcsolatos információk államnyelven történő feltüntetése hiányában büntethetők, hanem gyakorlatilag bármilyen esetben.
Nem tartjuk megfelelőnek a törvénynek az iskolai dokumentációra vonatkozó részét sem, mely a kulturális és az oktatási minisztérium megegyezése nyomán, a jövőben megalkotásra kerülő rendeletre bízza a szabályozást. Az oktatás nyelvén használatos pedagógiai dokumentáció mellett az államnyelvtörvénynek kellene szabályoznia a pedagógiai dokumentáció azon körét, amelyet szlovák nyelven is kötelező vezetni.
Az államnyelvtörvény módosítása folyamán nem folyt olyan társadalmi vita (még a politikai elit körében sem), amely megnyugtatóan rendezhette volna a nyelvtörvény kérdését. A kormány megfelelő szervei nem egyeztettek a kisebbségek szakmai, érdekvédelmi és civil szervezeteinek képviselőivel, pedig a szlovákiai nemzetiségek szervezetei és a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala átadta a kormányfőnek és az illetékes szerveknek az észrevételeit. A törvényjavaslat sem tárcaközi egyeztetésre, sem pedig társadalmi véleményezésre nem került. Ehelyett politikai alkuk kérdésévé vált a törvénymódosítás végső megfogalmazása.
Az államnyelvtörvény, a kisebbségi nyelvhasználat, illetve a kisebbségek jogállása tekintetében olyan megoldási minimumra van szükség, amely megfelel az európai emberjogi és kisebbségjogi normáknak. Fontos, hogy ezekkel politikai szinten a kormánypártok, illetve az ellenzéki pártok is egyetértsenek, és egységes vélemény alakuljon ki a közgondolkodásban. E nélkül a kormányzati szervek részéről – úgy ahogy eddig – négyévente újabb és újabb módosítására kerülhet sor a kisebbségek jogállását és a kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó törvényeknek. Egy ilyen állapot nagyon instabillá teheti az államéletet és folyamatosan ronthatja Szlovákia nemzetközi megítélését.
Sajnálatosnak tartjuk, hogy az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának javaslata értelmében nem került sor egyszerre az államnyelvtörvény és a kisebbségi nyelvhasználati törvény (a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 184/1999. sz. törvénye) módosítására és összehangolására, illetve a kisebbségek jogállásáról szóló törvény kidolgozására. (Lásd: Az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának állásfoglalását a „Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvény“ módosításáról 2009.07.22. – www.jogsegély.sk.)
Egy ilyen megoldás átláthatóbbá tehette volna az államnyelv- és a kisebbségi nyelvhasználat kapcsolatát, sok tekintetben értelmezhette és korrigálhatta volna az államnyelvtörvényben azokat a pontokat, amelyek a legérzékenyebbek a többség és a kisebbségek viszonya szempontjából. Nem világos a jogszabályok egymáshoz való viszonya sem, és hogy egyáltalán sor kerül-e a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítására.
Elvárjuk, hogy a kormány még a nyelvtörvény módosítása előtt vonja vissza a korábbi nyelvtörvény kapcsán elfogadott Irányelveket.
Mindezek fényében a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala javaslatot dolgoz ki a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvény módosítására, megvitatja azt a szlovákiai szakmai szervezetekkel és a szlovákiai kisebbségek képviselőivel, hogy olyan tervezet szülessen, amely a szlovákiai jogrenddel összhangban van és megfelel Szlovákia nemzetközi vállalásainak.
Kérjük az EBESZ kisebbségügyi főbiztosát, hogy szlovákiai tárgyalásai során szorgalmazza a széleskörű társadalmi vitát a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatban, és a továbbiakban is ösztönözze és kísérje figyelemmel a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítását, illetve a kisebbségek jogállását szabályozó törvény kidolgozását."

Simon szégyentáblája címmel írt bejegyzést még a nagypolitikába lépése előtt Ľubomír Galko, a Szabadság és Szolidaritás alelnöke, jelenleg védelmi miniszter. A teljes írás itt olvasható.  Ugyanő állítja blogjában, hogy a Most-Híd Smer-közeli.

Most, hogy együtt kormányoznak, biztosan alkalmuk nyílik elbeszélgetni erről is… Hiába, a ruszofil, nacionalista, keresztény Čarnogurský doktor megmondta annak idején, hogy a kormány nem egy baráti társaság.