tg-ltatsthtetet-06-01

Nem tudtam eldönteni, mi az az indulási anyag a csütörtöki Új Szó címlapján – a "Nagy József nyerte az utolsó tárcát" című cikk. Mivel az Új Szó nem vicclap, csak arra tudtam gondolni, hogy
a, Demecs Péter, a cikk szerzője valami nagyon durva tudatmódosító szert fogyasztott
b, egy magyar ősöktől származó, de elvakult szlovák nacionalistává lett nyomdász bosszúból átírta a tudósítást, mely eredetileg a Magyar Kétfarkú Kutya Pártról szólt, és az MKKP helyébe mindenhova beírta azt, hogy Híd.

"Hosszadalmas egyeztetések után a Híd tegnap közzétette: a párt parlamenti képviselőjét, Nagy Józsefet jelöli a környezetvédelmi tárca élére. Két jelölt akadt a posztra, a másik Juhos Ferenc, Nádszeg polgármestere volt. Értesüléseink szerint mindkettőjüket külön-külön hallgatta meg a párt elnöksége kedden, egyfajta „környezetvédelmi vizsgán” vettek részt. Végül Nagy járt sikerrel." Eddig a cikk, az egész itt olvasható.

Elképzelem, hogy egy releváns szakmai tudással már önmaga által bevallottan sem rendelkező gépészmérnök; a szociológiát interdiszciplinárissá tágító, szintén nem gyakorló szociológus; egy ügyvéd; egy városházán praktizáló nőgyógyász; egy turbó képviselői asszisztens vallat egy építési vállalkozót és egy polgármestert a környezetvédelemről. Esetleg az osztályfőnök úr még oda is szól: Ferike/Józsika, ne puskázz, mert lenyomok egy sallert.

Ez is nagyon durva: "Meg kívántuk volna szólaltatni a miniszteri jelöltet is, ám telefonja tegnap már Czuczor Nóránál (aki egy tegnapi körlevelében már brífingnek nevezte a sajtótájékoztatót, nyelvi szinten is megvalósítva a magyar-szlovák együttműködést - ez nem az idézet része), a párt szóvivőjénél volt, így nem tudtuk tőle megkérdezni, mennyire tartja magát szakértőnek e poszt betöltésére."

Remélem, ez csak egy fedősztori arra, ami valóban történt. Mert sokkal rosszabb, ha valóban így volt.

(Egyelőre ne írjuk le Józsefet, csak azért, mert nyersen eszi a halat /forrás: nagyjozsef.sk , egyébként írjon kommentet, aki tudja, mi történik a képen/, mert a mindenki által, e sorok írója által is neschopnýnak tartott Galko is várakozásainkon felül teljesít a védelmi tárca élén. De tessék mondani, a párt holdudvarában nem akadt volna egy ember, aki esetleg ért is ehhez a dologhoz? Engem az sem zavart volna, ha szlovák, csak szakember legyen. József is az, az építőiparban.)

∗∗∗

Ahogy korábban jeleztük, a Most-Híd kevéssé foglalkoztat bennünket, így a jövőben sem fognak gyakran vendégeskedni e blogon, de ha már így róluk írtunk: Veres István e cikkéből megtudhatjuk, kik Bugár Béla tanácsadói. Amikor ezt a cikket olvasom,  mely válasz erre a cikkre,  azon töprengek, Bugár Bélának nem kellenének-e olyan tanácsadók, akik egy ilyen nagyon gyönge, voltaképpen érzelgős szöveget esetleg a következő napra is meg tudnak írni, nem pedig egyhetes Verspätunggal?

Magyarországon a Fidesz-kormány lefejezte a teljes jobboldali sajtót, az újságírók, szerkesztők legjavát ültették  kormányzati kommunikációs funkciókba. Hamarosan nálunk is hasonló helyzet alakulhat ki, a jelenlegi szóvivők napjai meg vannak számlálva.

"Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy", írta Endre annak idején. Nézzük, ki megy, ki mehet, ki marad.

Remélem, a rendőrségi szóvivőket nem érinti a tisztogatás, mert ők nem jobbak és nem rosszabbak elődeiknél.

Remélem, Milan Vanga, a hadsereg szóvivője is marad, mert ő jó. Maradhatna Vladimír Gemela, a védelmi tárca szóvivője is, mivel ő is ügyes és korrekt, előtte ORFK szóvivő volt, és utolsó pillanatban léptették elő, hogy megkaphassa a funkciót. Szal vmi politikai hátszél van, ami fegyveres testületekben megengedhetetlen.

Karol Sorby volt titkosszolgálati szóvivő kiváló rádióriporter volt, azonban szóvivőként csődöt mondott. Igaz, mit is lehetne kommunikálni egy olyan cégről, amely az e blogon már sokat idézet szentencia szerint "úgy felel, hogy nem felel". Az utódja nem tudom, kicsoda.

Erik Tomáš belügyi szóvivő valamikor jó újságíró volt. Párszor voltunk közösen börtönben. A Miki Černákot elítélő illavai pernél dolgoztunk először együtt, akkor elmondta, hogy készült a hírhedt Mečiar-videó. A Raisz-fiúkat is vele, meg az akkor STV-s Ján Petrovičcsal vártuk. Aztán egy arrogáns, nagyképű alak lett belőle, akit nem fogunk megkönnyezni a belügyi szóvivői poszton, igaz, Boris Ažaltovič, Vladimír Palko szóvivője is kretén volt, de az másként, és az mindig felvette a telefont, decemberben, a két ünnep között is.

Jozef Bednár, a kulturális tárca szóvivője egy szar volt. Volt, hogy hetekig, hónapokig nem válaszolt. A rekordja, azt hiszem, negyed év volt.

Jana Kaplanová, a környezetvédelmi tárca szóvivője rendkívül arrogáns volt.

Silvia Glendová kormányszóvivő jól indult, kezdetben készségesen vette a telefonokat, de aztán elkurvult, és alig lehetett felhívni. Braňo Ondruš, a kormányzat kommunikációs igazgatója egy 0, nagy nullával.

Az elmúlt kormányzati időszak egyik legnagyobb csalódása Michal Jurči volt. Michal előtte a TASR-nél dolgozott. Mivel a cég, ahol …-ban dolgoztam, nem biztosított szolgálati járművet, és a villamosjegyet sem fizette ki, párszor elhozott sajtókról kocsival. Ő a TASR-ben dolgozott, így az ORFK-tól és a védelmitől is útba estem neki. Aztán a balfasz Harabin szóvivője lett. Mišo, nem gondoltam volna, hogy te HZDS-es vagy, basszad szájba, olyan rendes gyereknek tűntél…

Nézzük a pártszóvivőket. Az elmúlt ciklus legjobb pártszóvivője Jana Benková, a Szlovák Nemzeti Párt sajtótitkára volt - a párt szóvivője egyébként Rafael Rafaj Ján Slota íródeákja. Benková mindig készséggel állt a rendelkezésemre, akár kamerával mentünk, akár megerősítésért hívtam. A nevem is magyar, az általam képviselt sajtótermékeké is, mégis, soha nem éreztette velem, hogy egy szélsőjobbos párt szóvivőjével beszélek. Nagyon korrekt volt. Ha valamit nem tudott, azt mondta, megtudom, szerkesztő úr, és visszahívom. És vissza is hívott. Általában geci kérdéseket tettem fel neki, mert mit kérdezzen egy magyar újságíró az SNS szóvivőjétől, ennek ellenére sosem borult ki, mindig kedvesen válaszolt, az interjú végén megkérdezte, hogy miben segíthet még, és további szép napot kívánva búcsúzott.
Dušan Štraus, a jelenlegi szóvivő viszont egy fasz, bután felel, és leteszi a telefont.

Katarína Kližanová Rysová, a Smer szóvivője előtte az AFP tudósítója, és Boris Zala asszisztense volt. Nagy hülyeségeket tudott mondani, és viccesen hangsúlyozott. Általában elérhető volt. Mivel a Smernek az elköv. négy évben nem fog kelleni kormányszóvivő, Katkát kirúgták, és Glendová kapja vissza a posztot, így nem maradt más hátra, mint hogy sok sikert kívánjunk neki most kezdődő életében.

Hogy a HZDS szóvivője ki volt, nem tudnám megmondani, mert gyakran változtak, és ritkán kerültem kapcsolatban velük, mivel az engemet foglalkoztató sajtótermékek ritkán kértek HZDS-es anyagot, és az ember meg hobbiból nem fog egy HZDS szóvivőt felhívni.

Az SDKÚ és a KDH szóvivője, Martin Maťko és Martin Krajčovič egyaránt porbafingó. Az előbbi ritkán veszi fel a telefont, akkor sem tud semmit. Megígéri, hogy megtudja, hívhatod később, aztán meg nem veszi. Halovány legények. Remélem, kormányzati kommunikációs posztot egyik sem kap.

Az MKP kommunikációjáról már sokat írtunk ezen a blogon, gyakran érintve a pártszóvivő teljesítményét is, véleményünk pedig a korábban leírtakhoz képest nem változott.

Nézzük az újoncokat. Az SaS szóvivője Tatiana Tóthová, azelőtt a Joj szóvivője volt, miután Tóth Lalit, alias Ľudovíth Tóthot lapátra tették. (Vele a szlovák Való Világ bevezetésekor kerültem kapcsolatba, most a Danube Wingsnél tolja, azt hiszem.) Tapasztalatokról még nem tudok beszámolni, még nem kerültünk kapcsolatba, de Tóthovának komoly szakmai előmenetele volt, szal ő még jó is lehet.

A Most-Híd szóvivőjének, Czuczor Nórának eddig nem sok feladata akadt, parlamenten kívüli erő szóvivőjeként olykor kiküldött egy-két hírt, nyilatkozatot, aztán szevasz. Az igazi megpróbáltatások most jönnek. Amit eddig mutatott az okés, korrekt, reméljük, ez így is marad. A pártnak két minisztere lesz. Solymos László a szóvivőkérdést akár házon belül is megoldhatná, ugyanis a reggeli kávét - már ha iszik, miniszter úr, ha nem ,akkor elnézést - a volt MKP szóvivő főzi neki (aki egykor az Irodalmi Szemlét is szerkesztette egy rövid ideig, ha emlékeim nem csalnak. A Szemlék otthon vannak, így hic et nunc nem tudom visszaellenőrizni). De ez nyilván nem így lesz. Mindenesetre kommunikációs tanácsért nem kell a szomszédba mennie. [UPDATE: a mai Új Szó 3. oldalán arról olvashatunk, hogy ne olyan tuti ez a Solymos-jelöltség, ahogy azt a sajtó egy hete írja. Meglátjuk.]
Simon Zsoltnak is fog kelleni egy szóvivő. Itt most szívesen elsütnék egy tréfát, de objektív okokból nem teszem.

Szóval, kíváncsian várjuk, kik vesznek el legjobbjaink közül, hogy a kormányzati kommunikációban folytassák.

Tizedes kollégának volt egy eszmefuttatása arról, hogy kinek jó az, ha a pártok éjszakába nyújtják a tárgyalásokat.  Kb. három gasztronómia jellegű tárcám közül az egyikben értekeztem arról, hogy az ilyen várakozások, amellett, hogy tönkreteszik az emberek párkapcsolatát, egészségtelen táplálkozásra is kényszerítik a hírlapírókat (és persze tévériportereket, operatőröket, online tudósítókat stb.). Nos, ennek egyelőre vége. A fontos tárcákat a szlovákok kapták, az abszolút győztes az SDKÚ és az SaS, aki a szopóálarcot felcsatolhatja: Ján Figel. Valamiért szeretjük azt gondolni, hogy a mezőgazdaság, az magyar dolog, de leginkább a traktorosok és fejőnők magyarok a HZDS-esek által korábban privatizált JRD-kben.

Alaphír itt, nevekkel kiegészítve itt.
Leginkább az SaS-es nevek ébresztenek kétségeket. Daniel Krajcer, mint kulturális miniszter? Az utolsó szóig egyetértünk a szlovák glosszátor kollégával.  Az sem teljesen clear, mit fog ez az ember csinálni a védelmi tárca élén, ha igazak a találgatások. Kb. annyira tűnik felkészültnek védelmi kérdésekben, mint anno Ficsor Ádám a titkosszolgálatiakban. Meglátjuk. A 100 nap jár nekik is - majd ha megalakul a kormány -, és ha a kultuszminisztert Daniel Krajcernek is fogják hívni, örüljünk, hogy nem Marek Madaričnak.

Bár ha a szlovákiai magyarság haszna a történtekből annyi lenne csupán, hogy a smeres, sns-es froclizások megszűnnének, az elég kevés lenne. Bugár "utolsó esély" interjúja reálisan láttatja a helyzetet, s bár az aktivista sajtó lelkes, az egyik hozzászóló által szarnak nevezett, és a Duna túlpartjára küldött ázsiai szamár, Morvay Péter árnyaltabban látja a helyzetet.

Sima, majdhogynem protokolláris záró egyeztetésnek indult a reménybeli koalíciós partnerek keddi ülése. Miután a szakértői csoportok végigegyeztették az előző hetet, és az előzetes nyilatkozatok alapján a pártvezetőkre már csak néhány problematikus pont megvitatása várt, a nézők joggal várhatták, hogy már az esti híradókban bemutatják a csillogó szemű pártelnököket, akik az egyezséget lobogtatják a kamerák felé. Nem így történt.

Az éjféli harangszó gyűrött politikusokat csalt elő a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió székházából. A szituációt Iveta Radičová „osztályfőnök” úgy jellemezte: intenzív tárgyalások vannak mögöttünk.

Annak, hogy négy (hat?) politikai erő fogja alkotni az immár kormányalakítási megbízást kapott Iveta Radičová kabinetjét, ára van. Azt próbáltuk keresni, ami összeköt bennünket, nem pedig azt, ami elválaszt – fogalmazott a megbízott miniszterelnök. Ennek a közhelyszerű mondatnak azonban Szlovákiában nagyon rossz üzenete van, Robert Fico szájából minden, Gyurcsány Ferenccel vagy Bajnai Gordonnal folytatott tárgyalása után elhangzott, jelentése pedig megközelítőleg annyi: valami nagyon minimálisat tudtunk elérni.

Az alkunak pedig már konkrét vesztesei is vannak, a katolikusok, a saját nemükhöz vonzódók; azok, akik nem lépnek a fűre, hanem szívják; és a kisebbségek. A kereszténydemokratáknak most sem sikerült elérni, hogy a lelkiismereti szabadságról szóló kitétel a kormányprogram része legyen. A homoszexuálisok és leszbikusok érdekképviseletét egyetlen párt vállalta fel, a Szabadság és Szolidaritás, a többiek úgy tettek, mintha az ország összlakossága heteroszexuális lenne. Így a melegek az érdekképviselet reményében tették a borítékba az ötös listát június 12-én, mivel a többi politikai erő levegőnek, vagy valami sokkal rosszabbnak nézte őket. Ugyancsak érthető azok szimpátiája a bloggerből lett politikus iránt, akik azért rokonszenveztek vele, mert azt akarta elérni, hogy egy nem drogfüggő, pusztán kíváncsi gimnazistának, akit elkapnak egy „spanglival”, ne legyen priusza, azaz a marihuána dekriminalizációját (és nem legalizálását, ahogy többek szándékosan igyekeztek félremagyarázni).
Ők most koppantak, ahogy a kisebbségek – mi – is: a Fico-kormány által bevezetett, esztelen, nacionalista törvények szankcióinak enyhítésére vagy eltörlésére ugyan mutatkozott szándék, de azt már most kimondták, komplex kisebbségekről szóló törvény nem lesz. Az egyeztetésekből – úgy tűnik – az SDKÚ került ki a legjobban.

Persze, amiben sikerült megegyezni, az tiszteletre méltó, és garancia lehet egy jelenleginél jobb kormányzat felállítására. Robert Fico távol tartása a hatalomtól azonban a koalíciós pártok tipikus identitásképző elemeinek egy részét is bedarálta.

Egy hete ilyenkor nyitottak a szavazóhelyiségek, hogy aztán a tervezett, 22 órai zárás helyett az áramszünet miatt 22.30-kor zárjanak, földrengést hozva.

Az első kézből kapott reakciók mindig fontosak, tekintsünk hát vissza az első, a témában megjelent kommentárokra.

Új Szó: Molnár Norbert, Sidó Árpád

Sme: Peter Schutz, Lukáš Fila, Peter Morvay, Luboš Palata

Pravda: Márius Kopcsay, Peter Javůrek

Hospodárske noviny: Dag Daniš

Többen, többféleképpen magyarázzák az MKP kudarcát, ill. a Most-Híd sikerét, és a szlovmagy párbeszéd további lehetőségeit (egyébként téma az egész héten, de hát mindent nem linkelhetünk, tessék megdolgozni érte).

De - ahogy Szőcs Gézával mondtuk korábban - Ki cserélte el a népet? Alaposan a számok mögé kellene nézni. Mert ha elhinnénk azt, hogy egyik napról a másikra a szlovákiai társadalom egy nagy jobbra átot csinált, csattantak a bokák, és a nackósok eltűntek, egyik pillanatról a másikra az összes szlovák demokrata lett, és keblére ölelte az első szembejövő magyart, akkor nagyot tévednénk. (ugyanez, megváltoztatva a megváltoztatandókat, elmondható a magyarokról is, de ők a kisebbség, velük kell jó fejnek lennie a többségnek.)

----------

Nemsokára összeül a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsa. Kíváncsi vagyok, miben fognak megegyezni... Egyrészt jogosan tarthatunk attól, hogy a régi gárda egy részében erős lesz a vágy pozícióik konzerválására, és igyekezni fognak stabilizálni saját pozícióikat, elkenve a számonkérést. Az pedig nem lehet, hogy a kialakult helyzetért csak Bugár Béla  okolható, az ő oldalukon pedig senki sem hibázott. A kudarcnak vannak objektív okai, ezeket meg kell nevezni. Vajon fognak-e bármiféle elemzésekre támaszkodni a vita során, vagy csak azt fogják mondani, ami gondolnak.

Másrészt azt sem lenne jó, ha a fenenagy számonkérési vágyban teljesen legyalulnának mindent, és a fürdővízzel a gyereket is kiöntenék. Vannak még EP-képviselők, megyei képviselők, polgármesterek, és az a 110 ezer szavazat is kötelez(ne). Tessék abbahagyni a csetlést-botlást, és végre központi kommunikációba kezdeni.
(Frissítve: képek itt.)
----------

A mindkettőnk számára fontos civil szervezettel egy nem várt dolog történt a héten. T. is javasolt egy megoldást, és én is. Az eszmecserét végül T. így zárta le: úgy lesz, ahogy én gondolom, mert én úgy ítélem meg a helyzetet, mint egy normális ember, te pedig, mint egy újságíró. Hát..., van ilyen...