tg-ltatsthtetet-06-01

Hetente írnak a lampedusai tarthatatlan helyzetről a hírportálok. Én már 2004-ben megmondtam, hogy ez lesz... Csak most már nem lehet őket visszapakolni Líbiába.

Pártot gründolna Igor Matovič, az Egyszerű Emberek Polgári Társulásnak a Szabadság és Szolidaritás választási listáján parlamentbe jutott képviselője. (Politikai hovatartozásának meghatározása legalább olyan bonyolult, mint „a Most-Híd parlamenti frakciójában politizáló polgári konzervatív párti politikus” szókapcsolat az OKS-es honatyák esetében, akiket Bugár Bélának eddig nem sikerült meggyőznie arról, hogy az OKS nem parlamenti párt; de úgy tűnik, ez most egy ilyen év volt, illetve ilyen ciklus lesz.)

Matovič esetében nehéz eldönteni, hogy a törvényhozásban utcai harcos módjára viselkedő honatya eredeti ötleteivel idézettségi mutatóján szeretne-e emelni, vagy valóban komolyan gondolja-e, amit éppen mond. (Nem mintha ez más politikusok esetében könnyű lenne, hisz Matovič július végi „lázadása” idején Richard Sulík azt mondta róla, már nem tartja őt korrekt partnernek, most meg azt mondja, korrekt partnernek tartja. Fene se érti ezt.) A júliusi lázadást lezáró augusztus 2-án aláírt nyilatkozat értelmében Matovičék mandátumvesztés terhe mellett írásba foglalták, hogy a ciklus végéig nem lépnek ki az SaS frakciójából. Azóta ő és társai nem, csak a hat áruló veszélyeztette az ingatag koalíciót. Most nem a pártelhagyás, hanem a pártalapítás szava harsog bele a politikai kommunikációs tér vízkeresztig dermedt, eseménytelen csendjébe. Matovič a TA3 hírtelevízió keddi műsorában indirekt módon arról beszélt, új pártot alapítana. A pártalapítás felelősségét a többi képviselőre hárította. Ha azok beleegyeznek a választási törvény olyan módosításába, hogy ne csak pártlistán indulók, hanem autonóm, független személyek is indulhassanak a parlamenti választásokon, akkor nem alapítja meg az új pártot. Ezt másnap sajtónyilatkozatban is megerősítette. Matovič hozzáállását akár gyerekesnek is nevezhetnénk: vagy az lesz, amit én akarok, vagy nem játszom veletek – üzente politikustársainak. Akik viszont mind pártkatonák, így – a helyüket preventíve féltve Matovič celebpártjának lehetséges jelöltjei előtt – bizonyosan nem mennek bele a módosításba, s megnyílik az út a pártalapítás előtt. Pártot alapítani legitim törekvés, még ha az átlagpolgárok zöme rosszallóan néz is a menet közben mezt váltó politikusokra, ám a választópolgár nagyon hamar felejt. Egy olyan virtuális párt, amilyent az „egyszerű” honatya szorgalmaz – melynek nem lennének helyi struktúrái, csak papíron létezne pártként, tevékenysége pedig az önjelölt politikusok befogadására korlátozódna –, akár sikeres is lehetne, bár az eddigi hazai „polceleb” pártok zömmel elbuktak. A sok dörzsölt, a munkaerőpiacon életképtelen, tehát bizonyos tekintetben megélhetési politikus között sokan bizonyosan szívesen látnának független, valódi személyiségeket, bár kérdéses, a jelenlegi, pártokráciára épülő parlamentben mit tudnának elérni. Egyelőre azonban úgy tűnik, Matovič – nem bízva abban, hogy legközelebb (azt, hogy 2014-ben, a kolíció törékenységét látva túlzó merészség lenne leírni) is helyet kap az SaS listáján – saját politikai túlélésén kezdett idejekorán munkálkodni.

Ma a TA3 hírtelevízió adásában két olyan vágóképet is mutattak, melyen a parlamenti patkóban a Sme kommentátorából a második Dzurinda-kormány szociális államtitkárává, majd egy think thank vezető elemzőjévé, végül a Dzurinda-párt parlamenti képviselőjévé lett Miroslav Beblavýt mutatták. A képviselő előtt bizony nem a mások előtt is látható, fekete, Lenovo ThinkPad T410 figyelt, hanem egy alumínium házban nyugvó gép. Az biza egy MacBook Pro volt. Jó ízlésre vall.
- - - - - - - - - -
A nap hőse a hídas Józsi, aki állítólag annyira azért nem akart miniszter lenni, de sokat nyaggatták, így beadta a derekát. Nos, Nagy József kommunikációs csapata az alakulás napján komoly segítséget kapott a testvéri Simon-tárcától, akinek József az első nap nem mulasztott el beszólni az erdőkkel kapcsolatban. Reggel Juraj Kádaštól a következő mail érkezett a szerkesztőségi postaládámba:

Mgr. Katarína Ďurica ku dňu  2.11. 2010 opúšťa post hovorkyne Ministerstva pôdohospodárstva a rozvoja vidieka SR a stáva sa hovorkyňou Ministerstva životného prostredia SR. Týmto krokom sa realizuje potreba kvalifikovaných pracovníkov a zlepšenie komunikácie na novovzniknutom ministerstve.
Prosíme redakcie a zástupcov médií, aby sa so všetkými otázkami a požiadavkami, ktoré sa týkajú problematiky pôdohospodárstva, rozvoja vidieka a súvisiacich tém, obrátili výhradne na Odbor komunikácie s médiami MP a RV SR.

Ez felfelé buktatásnak hat, de azt hallottam, nem így volt. Igazából Teddy tudná megmondani, de ő már nem kommentel blogokon, csak ministrál...

Na de nini, ki ez a magas ember József mellett ezen a képen? Korábban írtunk róla. Attila bácsi átállt a másik oldalra.

Június 29-én, mikor még minden képlékeny volt, írtuk meg Szóvivő blues című bejegyzésünket, melyben azt latolgattuk, ki helyett ki fog beszélni az elkövetkező ciklusban.
Arra is rámutattunk, hogy a Szlovák Újságírók Szindikátusa kevésbé tart lépést a fejlődéssel.  Jó telefonszámokat azóta sem tettek ki, de legalább a rosszat levették.

Nos, időközben eltelt három hónap - bizony -, mindenkinek lett szóvivője. Kinek kicsoda, és hogy lehet megtalálni, erről fog szólni az alábbi bejegyzés.

Nagyon meglepődtem, mikor anno a mediálne.sk-n azt olvastam, hogy Ľubica Pilzová (Markíza) lesz a kormányhivatal sajtóosztályának vezetője, előtte ui. napokig arról lehetett hallani, hogy Rado Baťo lesz az, aki Radičováért a Smet dobta. Mint utóbb kiderült, Baťo a miniszterelnök tanácsadója és szóvivője lesz. Ennek ellenére a sajtóban viszonylag keveset látjuk, Radičová szeret szerepelni.

Az előző részben reményemet fejeztem ki, hogy Martin Krajčovič nem kap szerepet a kormányzati kommunikációban, nem így lett, ő Ján Figeľ közlekedési miniszter és első miniszterelnök-helyettes szóvivője. A honlapon könnyen megtalálható, a vezetékes telszám és a mobil is kint van.

Az ember már-már megsajnálta Chmel tatát, amikor a mediálnen így beszélt újonnan szerzett hivataláról:  „To je úrad, kde okrem sekretárky zatiaľ nemáme nikoho“. Nos, Rudolf Chmelnek még honlapja sincs. Ha a kormányoldalon a neve alatt levő linkre kattintunk, a kormányhivatal honlapja jön be. A múltkor Sidó Árpád neve volt egy hír alá írva. "Informáciu poskytol Árpád Sidó z Kancelárie podpredsedu vlády SR." De az nem volt ott, hogy milyen minőségben.

Ivan Mikloš pénzügyminiszter sokáig kereste a megfelelő szóvivőt. Olyannyira, hogy már a bulvár is felfigyelt rá, pedig ez egy elég száraz, hivatalnoki téma. Végül Martin Jaroš, a Trend szerkesztője lett az. A honlapon még nincs feltüntetve a kapcsolatok menüpont alatt. Ő biztosan fog érteni hozzá.

Az SaS-es szociális miniszter, Jozef Mihál a Nový časból  hozott szóvivőt magának, Slávka Sélešová személyében, aki a sajtóosztály vezetője is lett. Sélešová a szociális témák avatott ismerője, persze, nem főként a Nový časos, hanem a pravdás korszakából.

Mikuláš Dzurinda külügyminiszter is a Markíza sorait szegényítette, mikor Ľubo Schwarzbacherből csinált szóvivőt. Schwarzbacher nem igazán volt külpolitikai szakértő. A honlapon némi kattintgatás után kikövetkeztethetjük, hol találunk kapcsolatot a sajtóosztályra, azonban csak Juraj Tomagáig jutunk. Peter Stano vajon hol lehet most? Ő nem volt rossz szóvivő. (Update: ha többet/másképp kattintgatunk, eljuthatunk Schwarzbacherhez is, de csak hír formájába.)

Šümeghy. Ez a név majdnem olyan szép, mint a Sélešová. Aki e nevet viseli, a Szlovák Rádióból érkezett a védelmi minisztériumhoz. Eddig meggyőző teljesítményt produkált. Mondjuk, van is mit csinálnia.

A kereszténydemokrata Daniel Lipšic szavát Grendel Gábor viszi. Azt hiszem, Grendel jobban kell Lipšicnek, mint fordítva.

Ha megy a király, mennek az ajtónállók is. Viera Petríková még megörökölte Michal Jurčit, de amikor neki is menni kellett - a dolgok együttállásaként pont a Legfelsőbb Bíróságra -, akkor Jurčit is vitte, aki most a Legfelsőbb Bíróság szóvivője. Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter szóvivője Peter Bubla lett. Gondolom, a közszolgálati Szlovák Televízió után megváltás lehetett egy kis igazságügyi szóvivőség. Ő az egyetlen kormányzatban ténykedő szóvivő, aki az STV-ből jött. A minisztérium honlapja nagyon csúf, és kiigazodni is nehéz rajta. Aki viszont nem szalad el a ronda dizájnt látva, könnyen rátalálhat Bublára.

Ha meg akarjuk tudni, ki Juraj Miškov gazdasági tárcavezető szóvivője, a kapcsolatokat tartalmazó fájlt le kell tölteni. Ebből aztán kiolvashatjuk, hogy Daniela Piršelová az. Bevallom, nekem semmit sem mond a neve. Nem a sajtóból érkezett.

Ha Eugen Jurzycának van szóvivője, jól eldugta, az oktatási minisztérium honlapján csak egy telszám mutat az Odbor masmediálnej politikyra. De ha itt nem adjuk fel, és tovább kattintgatunk, meg lehet találni. Miriam Žiaková az, ő is a Markízától jött, de nem a tévétől, hanem az azonos nevű laptól. Előtte persze volt a tévénél is.

Ivan Uhliarik KDH-s egészségügyi miniszter tárcájánál majdnem úgy volt, hogy marad Zuzana Čižmáriková, de aztán Katarína Zollerovára tett, aki a TA3-ból érkezett, és korábban is foglalkozott eü. témákkal. A honlapon könnyen megtalálható, és minden elérhetősége adott.

A tévés Daniel Krajcer, aki a Markíza után a Joj-on királykodott, ez utóbbi helyen már nemcsak műsorvezetőként, hanem a menedzsment tagjaként is, érdekes mód nem valamelyik kollégáját hozta játékba. A közigazgatási szférából választott, Eva Chudinová lett a szóvivője, aki korábban a főváros kommunikációs ügyeit intézte. A magisztrátus csak pár méterre van a kulturális tárcától, így nem kell korábban kelnie.

Simon Zsolt szóvivője Ďurica Katalin. Sokan mondták, és igen, nagyon hasonlít az előző szóvivőre (küllemében). A szlovák sajtóban egyetlen cikket találtam tőle, az idén április 12-én megjelent Týždeňben írt a Jobbikról, nem kifejezetten mezőgazdasági téma. A leírás szerint "Autorka je novinárka, pôsobí v Maďarsku." Általa a párt káderpolitikájába is betekintést nyerhetünk: "stranícka hovorkyňa mu (Simon Zsolt miniszterről van szó) odporučila svoju kamarátku Katarínu Ďuricovú" - írja Mirka Kernová. Huhh, ennyi tényleg elég hozzá? (Üzenem P. kollégának, hogy kíváncsian várom a Híd káderpolitikájáról szóló posztját. UPDATE: elkészült, bár sokkal komplexebb lett az előrejelzettnél. Olvassuk el itt.)

És akkor a nagy kérdőjel, a Józsi. Nagy József környezetvédelmi miniszternek egyelőre nincs minisztériuma, november 1-től lesz. Szóvivője tapasztalt szlovákiai magyar újságíró lesz, talán a legtapasztaltabb arc, aki a Most-Híd körül kommunikációs terepen mozog. E blog olvasója és alkalmi kommentelője, de megvárjuk, hogy ő jelentse be, mert nem lenne korrekt, ha magánbeszélgetésünket kiírnám ide.

És akkor a végére egy rövid összesítés. Az új szóvivők innen jöttek:
Markíza 3
Markíza magazin 1
Sme 1
Trend 1
Nový čas 1
SRo 1
STV 1
TA3 1

Persze, nemcsak a kormányban vannak szóvivők, hanem másutt is. Róluk majd egy külön posztban írunk.

Szombaton – idén nem először, és nem utoljára – újfent urnákhoz járulhat a szlovákiai választópolgár, nehogy a novemberben esedékes önkormányzati választásig kijöjjön a gyakorlatból. Bár a tavalyi esztendő három választásának öt fordulóját idén szerencsére nem fogjuk megközelíteni – az államfő- és a megyei választás esetében is kétséges a két forduló létjogosultsága, mindez a választási rendszer egységesítéséért kiált –, de a Szabadság és Szolidaritás kezdeményezésével egyetértő 368 ezer polgártársunk akaratából a tervezett két nap helyett hármon adhatjuk le a voksunkat valami mellett vagy ellen.

Ami azonban e legutóbbi népszavazás kapcsán történt/történik, inkább a népszavazás intézménye lejáratásának tekinthető. Szlovákiában eddig egy – az Európai Unióhoz való csatlakozást kimondó – népszavazás volt érvényes, az is csekély többséggel. Az eddigi tíz népszavazási kísérlettel jobbára e legdemokratikusabb választási forma ellen kondicionálták a szavazópolgárokat. Általában azzal, hogy hülyeségeket kérdeztek (volna) – olyan gazdasági vagy biztonságpolitikai kérdéseket, melyekre az átlag szavazópolgár még megfelelő információk birtokában sem adhat kvalifikált választ; 1999-ben Slota és Mečiar pedig a kisebbségi nyelvhasználatot is népszavazással szabályozta volna, csak Rudolf Schuster akkori államfőn múlott, hogy ezt nem írta ki. 1997-ben pedig a hatalom ocsmány módon meghiúsította a népszavazást. Az akkori belügyminiszternek, Gustáv Krajčinak a mečiari amnesztia biztosított büntetlenséget ezért a bűncselekményért. Még ha a szombaton megválaszolandó hat kérdés némelyike legitimnek is tekinthető, visszatetsző a körülötte folytatott parlamenti szájtépés, a kisgyerekes megyek-nem megyek, ahogy az is, hogy a pártok arra buzdítják szavazóikat, ne gyakorolják állampolgári jogukat. A kezdeményező SaS-t pedig joggal sújthatja szimpatizánsai bírálata amiatt, hogy a körzeti bizottságokba és az Országos Választási Bizottságba sem delegálták tagjaikat, kihátrálva önnön kezdeményezésük mögül, mintegy cserbenhagyva azokat, akik aláírtak nekik.

Annak tudatában, hogy az Alkotmány hibája miatt nem egyértelmű, kötelező érvényű-e a népszavazás végeredménye, nehéz bárkit is motiválni a részvételre, de ne feledjük: népszavazás lesz, ha elmegyünk, ha nem. A tervezett 7 224 000 eurót – a mi adóinkból – akkor is elköltik rá, ha szombaton mindenki szüretel, krumplit ás, vagy tüntetőleg otthon marad. Ezért érdemesebb lenne elmenni.